Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
Lakatos Bálint: Mezővárosi oklevelek. Települési önkormányzat... 397 nészek körében közismert és követett pontrendszere szolgált iránymutatásul, amely a települések központi funkcióit tíz számszerűsíthető kritérium és mindegyiken belül hat fokozat segítségével határozza meg. Emlékeztetőül ezek: I. Uradalmi központ, főúri rezidencia; II. Bíráskodási központ, hiteleshely; III. Pénzügyigazgatási központ; IV. Egyházigazgatás; V. Egyházi intézmények; VI. Egyetemjárók száma; VII. Kézműves vagy kereskedő céhek száma; VIII. Úthálózati csomópont; IX. Vásártartás; X. A település jogi helyzete. Lakatos is ezt a rendszert alkalmazza és tárja az olvasók elé, méghozzá példátlan alapossággal: nemcsak az egyes kritériumokra vonatkozó pontokat közli, hanem az azok megállapításához felhasznált minden egyes részadatot is, pontos levéltári jelzettel vagy bibliográfiai hivatkozással, sőt eltérő szakirodalmi vélemények esetén részletes érveléssel. Ráadásul a tíz kritérium mellett „Egyéb” megjelöléssel minden más releváns, de az összes településre következetesen nem összegyűjthető adatot is felsorol. Mindezt a munkát nemcsak a Kubinyi András feldolgozásán kívül eső felvidéki, erdélyi és szlavóniai településekre végezte el, hanem a Kubinyi vagy mások által korábban publikált pontszámokat is ellenőrizte és olykor felülbírálta, mindig részletes adatolás alapján. Mindezzel hatalmas szolgálatot tesz a későközépkori településtörténet és városfejlődés kutatásának. Az Adattár használatát részletes bemutatás előzi meg, amelyből a pontrendszer alapelveiről, a pontértékek és a városiasodás összefüggéseiről, az átszámítás módszereiről tájékozódhatunk. Az ismertető - szerényen elrejtve - angolul is bekerült a kötetbe, ami lehetővé teszi azt, hogy az adattárat mindazon országok kutatói is használhassák, amelyek területén a középkori Magyar Királyság települései napjainkban elhelyezkednek. Ráadásul a részletes angol nyelvű leírás a pontrendszer módszertani megalapozását is minden eddiginél jobban bemutatja a nemzetközi várostörténeti kutatás számára - személyes tapasztalatom alapján sikerrel. Lakatos munkája mindezen információ segítségével, a disszertáció és a kötet érvelésének alátámasztása mellett szinte teljes áttekintést ad a késő középkori Magyarország városhálózatáról is. Bízom benne, hogy a néhány hiányzó felvidéki és erdélyi szabad királyi, illetve királyi szabad város adatainak hozzáadása után hamarosan önálló kötetben (és talán elektronikus formában is) megjelenteti a Kubinyi-féle pontrendszer teljes országot lefedő alkalmazását. Ismertetésemet a kötet második, terjedelmesebb részével, az Adattárral kezdtem, mert az ezt megelőző rész gondolatmenete, érvelése is következetesen az abban öszszesített adatok elemzésén alapul. Megelőzi ezt a középkori magyar mezővárosok kutatástörténetének világos és lényegre törő áttekintése és a fogalmi keretek - köztük a hivatali írásbeliség fogalmának - tisztázása. A fennmaradt oklevelek időbeli, térbeli és tematikus megoszlásának bemutatásával azután már áttér a saját gyűjtéséből származó adatok elemzésére. Felveti és gondos mérlegelés után elutasítja a mezővárosi oklevéladás mennyiségi mutatói és a köztörténeti események alakulása közti összefüggést, és a számszerű változásokat inkább a települések belső fejlődésével kapcsolja össze. A további tematikus fejezetekben éppen ezt a belső fejlődést ismerhetjük meg. „A mezővárosi szervezet” című fejezet tárgya az önkormányzatiság legfontosabb szereplőinek, a bíráknak, esküdteknek és a külső tanácsosoknak a megjelenése és szerepvállalása, a különböző jogállású településrészek együttműködése és a mezővárosok életére
