Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
394 Recenziók kialakítása és a büntető jelleg miatt mégsem állítható, hogy a pártfegyelmi rendszer nem látta el a pártvezetés szándékainak megfelelő funkciót: a kizárással végződő vizsgálatok legnagyobb arányát ugyanis Koltai Gábor azokban a lakóterületi pártalapszervekben mutatta ki, amelyektől a tagság összetétele alapján a korszakban leginkább várható volt a párt normáival összeegyeztethetetlen viselkedés, „kispolgári elhajlás”. A kizárások általánosan magas aránya mellett ráadásul a kutatásból az is kirajzolódik, hogy a különböző vétségtípusok közül a politikai jellegű okok (mint például a pártélet elhanyagolása, múlt eltitkolása, disszidálás, párt- és demokráciaellenesség stb.), valamint a gazdasági visszaélések - azaz a szocialista tulajdon megkárosítása - és a korrupció voltak azok a cselekmények, amelyeknél a legnagyobb, 74% feletti volt a kizárás valószínűsége, tehát ezek voltak azok a területek, ahol nem volt helye hibának. A párt nevelő törekvése a mindennapi élet privát területeihez kapcsolódó vétségeknél inkább megvalósulni látszott. Számos alkalommal vontak fegyelmi eljárás alá olyanokat, akik erkölcstelenül, „pártszerűtlenül” viselkedtek vagy elvesztették tagsági könyvüket. Az ő esetükben a kizárások alacsonyabb aránya a javító-nevelő szándék megvalósulására, a hiba elfogadására enged következtetni. A fegyelmi ügyek számának alakulása talán nem meglepő módon leképezi a Rákosi-korszak politikai hangulatváltásait: 1953-ig összességében növekvő, onnantól — 1955-ös kilengéssel - csökkenő tendenciát mutatott. Az egyes évek emblematikus politikatörténeti eseményei is leképződnek bennük, így például a Mérei és Rajk ellen folytatott koncepciós eljárások. Ugyanakkor Koltai azon megállapítása, hogy a pártélet elhanyagolása már 1952-től kezdődően egyre nagyobb mértékben jelenik meg a fegyelmi vétségek között, így nem a Sztálin halálát követő enyhülés következményeként, hanem a Rákosi-korszak állampártjából való teljes kiábrándulásként értelmezhető, a fegyelmi ügyek és a nagypolitikai tendenciák teljes együttmozgását erősen árnyalja. A tartalom után mindenképpen érdemes néhány szót ejtenünk a monográfia mellékleteiről, amelyek részben magában akötetben, részben pedig-terjedelmi okok miatte-fuggelékként tanulmányozhatók.2 Ezek amellett, hogy segítenek a szerző állításait alátámasztani, a kötetben tartalmi okok miatt nem tárgyalható kérdések megválaszolását is lehetővé teszik. így például az erkölcsi vonatkozású fegyelmi ügyek tárgyalásánál Koltai megállapítja, hogy ezek jelentős részben szexuális vonatkozással bírtak (például szemérem elleni vétségek, homoszexualitás, házasságtörés). A részletesen kifejtett hét, négy férfi és három női elkövetőt bemutató eset azt az érzetet keltheti az olvasóban, hogy utóbbiaknál szigorúbb következményekkel járhatott az erkölcstelen viselkedés, azonban a vétségtípusok elkövetőit nemi bontásban mutató táblázatból (40. táblázat; 236—237. p.) kiderül, hogy megérzésünk téves. Nagyon is a férfiak voltak azok, akiket több alkalommal vettek vizsgálat alá ilyen okokból, és általában súlyosabb büntetést is ők szenvedtek el (65%-ban kizárás, míg ez a nőknél „csak” 40% volt). A munka mind az igen kiterjedt forrásbázisát, mind pedig az elemzéshez beemelt szempontrendszert tekintve eleget tesz a szerző célkitűzésének és az olvasó elvárásainak is: miközben átfogó képet ad az állampárt mint a társadalom elitcsoportja belső normaképzéséről, annak időbeli változásairól, arra is rámutat, hogy a pártállam nemcsak 2 Az e-fíiggelékek az alábbi linken érhetők el: http://korall.org/efg_ (Utolsó letöltés: 2021. március 3.)
