Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
38 Városi jogok A városok - amelyek közvetlenül a kassai főkapitány felügyelete alá tartoztak - az oszmánellenes védelmi rendszer részét képezték, a jelentékeny fegyveres erő fontos tényezőnek számított a Tiszántúl és a Partium területén.13 Ezt a Habsburg uralkodók is felismerték, és II. Mátyás magyar király 1613. április 1-jén kelt oklevelében megerősítette Szoboszló, Hadház, Polgár és Vámospércs kiváltságait.14 Az oszmánok segítségével a fejedelmi székbe került Bethlen Gábor számára is nagyon fontos volt, hogy elődeihez hasonlóan megnyerje magának a hajdúságot, akik pusztításaik miatt mind az oszmánok, mind pedig a felső-magyarországi főkapitány számára komoly megoldandó kérdést jelentettek.15 Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a fejedelem seregében megtalálhatjuk a szabolcsi és bihari hajdúkat is, akik egészen Cseh- és Morvaországig kísérték. A Rákóczi György keze alatt hátrahagyott katonaság - amely a hátországot védte az ismételten előre törő Homonnaitól - gerincét szintén azok a hajdútelepülések adták, amelyek ezzel párhuzamosan részt vettek a fejedelem felső-magyarországi hadjáratában, és sikerrel védték meg a rájuk bízott térséget a pártütőkkel szemben,16 1621 -ben pedig - a császári sikerek dacára - hűségűkről biztosították Bethlent: ,, mi is kicsintül fogva nagyig, fejünk fenn állatáig az mi Kegyelmes Urunkkal, fejedelmünkkel együtt élünk, halunk és fejünk fenn állatáig igaz hívek is leszünk. ”17 I. Rákóczi György ónodi kapitányként (1616) jó viszonyt alakított ki a hajdúkkal, akiket 1619-ben Bethlen táborába és hadjáratába hívott,18 majd a harcok során magukat kitüntető katonákat Téglásra telepítette. A Bethlen halálával megüresedett fejedelmi trónért vívott küzdelemben azonnal a saját oldalára tudta állítani a hajdúvárosokat.19 Az öreg fejedelem halálát követően pedig fia, II. Rákóczi György szintén sikerrel tartotta meg őket az oldalán, egészen a sikertelen lengyelországi hadjáratig. Az azt követő büntetőhadjárat nem pusztán a fejedelem bukását hozta el, de a hajdúvárosok életében is metszéspontot jelentett. Miután a hajdúk Rákóczi oldalán maradtak, a Rákóczi ellen hozott oszmán hadak Szejdi Ahmed vezetésével feldúlták a hajdúvárosokat. Szalárdi János sommásan írt az egész Tiszántúl romlásáról: „az Tiszáig való szép darab tázta még azon felbújtó(k) személyét, akik gyilkosságra buzdították, bérelték fel Nadányi Gergelyt és társait. Papp 2010. 73. p. 13 Nagy-Nyakas 2001. 38. p. 14 RÁcz 1969. 142. p. 15 A krónikát idézi: Nagy 1986. 205. p. 16 Nagy 1975. 19-22. p; Nagy 1986. 217-219. p. 17 A hűségnyilatkozat szövegét idézi: Nagy 1975. 24. p; Nagy 1986. 225. p. 18 Nagy 1979. 10. p. 19 Uo. 14. p; Nagy 1986. 235. p.
