Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
Jakab Réka - Kákonyi Anna: Táguló és szűkülő terek.... 387 Jakab Réka - Kákonyi Anna: Táguló és szűkülő terek. A veszprémi zsidóság társdalom- és gazdaságtörténete. Veszprém, 2020. Veszprémi Zsidó Hitközség. 486 p. Közösségmonográfiák megírására nem sokan vállalkoznak, hiszen munkájuk egyszerre több igénynek is meg kell feleljen. A szakma által támasztott olyan elvárások mellett, mint például a forráskritika, forrásértelmezés, valamint kontextualizálás és szintetizálás, fellép a közösségi igény is, amely elsősorban arra vonatkozik, hogy tagjai felfedezzék a szövegben családi múltjukat, azaz a személyes történelmet. Ez utóbbi elvárás általában arra készteti a szerzőket, hogy minél több adatot és névanyagot foglaljanak bele a könyvükbe. Mindazonáltal, pont a megannyi név, a valaha élt személyek és ezeknek a településtopográfiával, valamint a helyi emlékezettel, közszájon forgó történetekkel való összekötése teszik megfoghatóbbá, emberközelibbé az ilyen típusú öszszefoglalókat, és lehelnek életet a számsorokba, statisztikákba. A veszprémi zsidók történetéről az egyetlen monográfiát a város 1944-ben Auschwitzban elpusztult neológ rabbija, Kun Lajos írta 1932-ben. Ezt követően résztémákat feldolgozó szövegek jelentek meg, köztük jelen kötet egyik szerzőjének, Jakab Rékának az utóbbi másfél évtizedben publikált szaktanulmányai. Mivel - tudomásom szerint - a veszprémi zsidóságra vonatkozóan nem készült a jizkor-irodalom műfajába sorolható úgynevezett emlékkönyv, amely többek között a személyes történetmondás és történetmegjelenítés funkcióját is elláthatta volna (például visszaemlékezések a deportálások előtti időkre, a deportálásokra, a holokauszt áldozatainak listája stb.), szinte magától értetődő, hogy egy újabb nagy volumenű munka ezt a hiányt is pótolni próbálja. Olvasatomban a Táguló és szűkülő terek egyszerre kíván eleget tenni a szakmai és a közösségi elvárásoknak. Egy ilyen munka szemléletmódját és szerkezetét - a forrásadottságok mellett - a szerzők szakmai felkészültsége, választott kutatási és elemzési módszertana, valamint a kontextus határozza meg. Mindkét szerző, Jakab Réka levéltáros-történész és Kákonyi Anna muzeológus-történész, szakmájának köszönhetően napi szinten dokumentumokat és tárgyi emlékeket dolgoz fel. Mindez előnyükre vált, és ez jól látszik azon a jelentős, eddig publikálatlan forrásanyagon is, amelyet felkutattak és feldolgoztak a könyv megírásához. Már az előszóban tisztázzák, hogy az 1932-es Kun Lajos-féle monográfia olyan dokumentumokra is hivatkozik, amelyek a holokauszt alatt elpusztultak. így a közel kilencven év különbséggel megjelent két könyv kiegészíti egymást: a két világháború közötti kiadvány a régi községi/hitközségi életvilág dokumentálásával járul hozzá a veszprémi zsidóság közel háromszáz éves történetének rekonstruálásához, míg a 2020-as a Kun Lajos által nem ismert, valamint az 1932 után keletkezett forrásokat vonja be a történetmesélésbe. A források mennyisége és minősége, mint ahogyan a szerzők is elismerik, egyenlőtlenül oszlik meg a korszakok között. Az úrbéri korszakra vonatkozó bőséges levéltári dokumentumokhoz képest a polgári időszakot illetően jóval töredékesebb forrásanyagot sikerült feltárniuk. Talán ennek is tulajdonítható, hogy a kötet az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc időszakáig tartó része a legkidolUrbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xv. 2020. 387-390. p.
