Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
Flóra Ágnes: The Matter of Honour 379 Saxonum élén vagy a százférfiak tanácsának eltérő politikai súlya a két városban. Másrészt csak ezen tényezők kontextusában értelmezhetők a kolozsvári és szebeni elitnek a hatalom megszerzésére, megtartására és átadására irányuló eltérő stratégiái, amelyek nemkülönben a kapcsolati háló kialakítását és az alternatív karrierlehetőségeket is alapjaiban befolyásolták. A második szerkezeti egység a hivatalviseléshez - s így egyúttal az elitbe való felemelkedéshez - szükséges feltételrendszer bemutatásával indul, külön hangsúlyt helyezve magának a polgárjognak a megszerzésére. A vizsgált korszakban Kolozsvárra betelepülők etnikai és foglalkozásbeli megoszlását, illetve az érkezés idejét és a jövevények származási helyét térkép, illetve diagramok szemléltetik. Azt a következtetést, hogy az újonnan polgárjogot nyert lakosok foglalkozásbeli megoszlása kifejezetten leképezte volna a város gazdasági viszonyait, talán elhamarkodottnak érezheti az olvasó annak fényében, hogy a jövevények harmadának foglalkozására nem rendelkezünk adattal. Amellett a tény mellett azonban valóban nem lehet elmenni, hogy azok között, akiknek hivatását ismerjük, a Kolozsváron egyébként is nagy gazdasági súlylyal bíró és az elitben is vezető szerepet játszó ötvösök, szabók és kereskedők voltak többségben. A polgárjog megszerzése után elérhető hivatalok közül a iudex primariust (főbíró/polgármester), a iudex regiust (királybíró), a gazdasági vezető szerepét betöltő villicus (Stadthann) tisztségét, a tanácstagságot és a jegyzői pozíciót emeli ki a szerző. Ez a vezető tisztségviselők archontológiáját összegző, majd az egyes kiemelkedő karrierképeket bemutató és párhuzamba állító fejezet a kötet talán legnagyobb haszonnal kecsegtető, de egyben legnehezebben értelmezhető része. A szerző négy időszakot különít el a kolozsvári városvezetés történetében: az 1550-es évektől az 1570-es évek végéig, az 1560-as évektől az 1590-es évek elejéig, az 1570-es évek elejétől 1600-ig, illetve az 1580-as évek elejétől 1624-ig terjedő időszakokat, attól függően, hogy az egyes városvezetők mikor kezdték közéleti szereplésüket a tanácsban. Ezt a beosztást látva az olvasót bizonytalanság töltheti el azzal kapcsolatban, hogy egy-egy tisztviselő miért éppen ahhoz a korszakhoz lett sorolva, amelyikhez, és miért nem egy másikhoz. Példának okáért Segesvári Domokos és Emrich Rawl, akik 1561-ben, illetve Váci Péter és Georg Eyl, akik 1561-1562-ben voltak a tanács tagjai, az első korszak, Adrian Reychelt viszont, akiről az egyetlen adat 1562. évi villicusi tisztsége már a második korszak tisztviselőjeként lett feltüntetve. Szintén kevéssé indokolható Nyírő Kelemen besorolása a második korszakba, aki közéleti szereplését ugyan két évvel valóban később kezdte, mint az első korszakba sorolt Lorenz Filstich, viszont a tisztségviselésére vonatkozó utolsó adat korábbi, mint Filstich esetében. Bár az ilyenfajta erőltetettnek ható korszakolás haszna lehetne, ha egyértelműen kimutatható lenne, hogy a hatalom az eliten belül egy-egy szűkebb csoport vagy család kezében koncentrálódott az adott korszakban/politikai generációban, ebben az esetben ez nincs így. A harmadik korszakban, azaz a karrierjüket az 1570-es években kezdő városvezetők között például dominánsnak mondható Caspar Herceg (1585), Peter Barát/Münich (1587, 1591), és Stephan Pulacher (1589, 1593, 1595, 1597) szerepe az elitben főbíróként. Mégis nehezen értelmezhető a mindegyikükhöz rokoni szálakkal kötődő és főbírói tisztségét szintén az 1580-1590-es években viselő Budai Ferenc (1580, 1588, 1592) tőlük való elválasztása és a második korszakba sorolása pusztán azon az alapon, hogy Budai né
