Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
376 Recenziók Felettébb izgalmas olvasmány egy genetikus szövegkiadás, de mig például Kosztolányi Édes Dunájának kritikai kiadását olvasván olyan érzésünk lehet, hogy a szépírói alkotás titkaiba nyerünk bepillantást, Fatiga hibáinak in statu nascendi bemutatása inkább a nyelvtörténeti-szociológiai vizsgálatokhoz szolgáltathat anyagot. Szívesen látnánk az oldalakon élőfejet, a fejregesztákban dátumot. Mindéi; persze csak akkor lett volna megvalósítható, ha a bejegyzések időrendje szerint, nem pedig az ívek időbeli sorrendje szerint épülne fel a közlés. A vizsgálatba bevont számos forrás idézésének módjáról is lehetne vitatkozni. A leggyakrabban előkerülő dokumentumok ugyan kapnak rövidítést, de ezeket, és talán még többet is, célszerűbb lett volna rövidítésjegyzékben összegyűjteni. Az olvasó sem bűnt, sem hibát nem követne el, ha egy (lehetőleg vékony) könyvjelzőt tenne a gyakorta felkeresendő jegyzékhez, így növelvén a könyv kezelhetőségét. A rövidítésjegyzékben helyet kaphatnának a levéltári intézmények, fondok és állagok hivatalos nevei. Ebből a szempontból sikerültebbnek mondhatjuk a Johann Wohlmuth soproni polgármester naplójának kiadásánál követett megoldásokat. A bevezetőben összefoglalóan említett paleográfiai-olvasati problémák, s azok- lapalji jegyzetekben gondos akríbiával kibogozott - egyedi eseteinek illusztrálására a fakszimile közlés nyújthatna látványos segítséget. így lehetne a leghatékonyabban megértetni a közreadó dilemmáit, bekapcsolni az olvasót a szöveg „hangulatába”, ezáltal a megértést segíteni. A kötetben egyetlen fakszimilét találtam, (222. p.) ám annak a szöveghez való viszonyát vagy éppen jelentőségét nem sikerült megállapítanom. Vannak könyvek, amelyek eleve és tudatosan csak egy szűk olvasóközönség számára készülnek, amelyeknek jelentőségét, hasznát nem lehet a piaci siker (s az eladott példányszám is csak a siker egy komponense) skáláin értékelni. Ezek azok a kiadványok, amelyek alapján majd a bestsellerré váló másod- vagy akár sokadlagos feldolgozások készülnek. Értékük valójában ez utóbbiak beszámításával válik nyilvánvalóvá- sőt akár annak figyelembevételével is, hogy nélkülük a népszerű művek létre sem jöhetnének. Biztos vagyok benne, hogy az előttünk fekvő mű hosszú időre szolgáltat szilárd alapot a tudományos munkák számára. A kötet célközönségében valószínűleg igen hangsúlyos a külföldi, elsősorban osztrák szakemberek aránya, talán ezért van az, hogy a fejregeszták csak németül olvashatók. A mutató szintén kizárólag német terminusai a magyar bevezető szövegében is feltárják azok előfordulását, s ott természetesen például a , Witwe’ ,özvegy’-ként jelenik meg. A recenzens nem opponens. Azért lapozza figyelmesen a könyvet, mert fél a lebukástól, hogy el sem olvasta, nem pedig azért, hogy hibát találjon benne. De néha, aki nem keres, az is talál. Egy-egy apró hiányosság kapcsán továbbiak kerülhetnek napvilágra. A névmutatóba föl nem vett, azonosíthatatlan személyek sorában említett „egy kismartoni szűcs” (158. bejegyzés) lehet, hogy csak postás volt, aki elvitte Fatiga küldeményét a címzetthez, és az idevágó lapalji jegyzetben bemutatott Philipp Zermann szűcsmester, ugyanezen ügy gyámként többször is felbukkanó résztvevője csupán céhtársa, de az is lehet, hogy maga Zermann. Ez a töredékes adatok alapján nem eldönthető. Foglalkozásnevén (Kürschner) a tárgymutató ugyanezen szám alatt, a személynévmutató pedig még két helyen (169: Eisenstädter Kürschner Philipp Zermann a
