Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
Flóra Ágnes: Claudiopolis vulgo Kolozsvár 347 tényét használta fel a történetben, amivel a város magyar nevét magyarázták. Nem példátlan a korban, hogy egy település lakói egyszerre több eredetmítoszban is hittek, vagy hogy az eredetmítoszok átvezettek más idősíkokba is, annak megfelelően, hogy az éppen aktuális politikai vagy társadalmi helyzet mit vallott szívesebben magáénak. Rómának is két eredetmondája volt: az egyik a mindenki által ismert Romulus és Remus történet, a másik az Aeneis-féle alapítás.62 Ez utóbbi, bár későbbi és Vergilius a megalkotója, időben korábbra vezet vissza, és görög gyökereket társít Róma alapításához. Vergiliust is ugyanaz késztette elmélete megalkotására, mint esetünkben a kolozsvári humanistákat: a város presztízsét kívánta növelni azáltal, hogy az adott korban az értelmiség által magasabb rendűnek tartott kultúrkörhöz kapcsolta a város történetét, illetve annak kezdetét. A Claudiopolis kritikája A rengeteg ellentmondás, anakronizmus, bár igen lassan, de kiváltotta az utókor kritikáját. S érdekes lenne felismerni, hogy miért kezdtek az értelmiségiek nem hinni a claudiusi alapításban? A felvilágosodás eszméi, a 18. század axiomatikus tudományszemlélete lassan a történettudomány és történetírás alapjait is átrajzolta. A bizonyíthatóság igénye és a régi történetírói módszerek megkérdőjelezése a város alapításának legendáit is utolérték, de elsepemi nem tudták. Huszti András volt az első, aki tételesen, több érvet felsorakoztatva igyekezett cáfolni a Claudius-hagyományt, illetve több-kevesebb sikerrel tisztázni Kolozsvár római múltját és nevének eredetét. Szamosközy nézetét ismertette ugyan, de elvetette azt. Huszti négy pontban cáfolta a legendát. Az első helyre sorolta a hiteles forrás hiányát, ami önmagában új történetszemléletet és -felfogást tükröz: az igényt a hiteles források használatára. Természetesen Huszti módszertana még igen távol állt a kritikus forráshasználattól vagy a források tárgyilagos értelmezésétől, de jól mutatja az irányt, amely miatt a legtöbb ilyen eredetmonda átértékelődött és azzá lett, ami mindig is volt: kitalált történetté. A második érv a Claudia utcanév és a Claudius név szótorzulás közti összefüggést támadja. A harmadik és negyedik érv már történeti tényeken alapul, s az alapítás anakronizmusát emeli ki. Ez fontos részlet, ugyanis ő az első, aki történeti tényekkel próbálta cáfolni a Claudiopolis-legendát, hitelét azonban csökkenti, hogy számos hibát vétett az érvelés során. 62 Benes 2011. 45. p.
