Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
FLÓRA ÁGNES CLAUDIOPOLIS VULGO KOLOZSVÁR EGY NÉV TÖRTÉNETE ÉS A VÁROSI ÖNTUDAT FEJLŐDÉSE A KORA ÚJKORBAN „Élt hajdan e városban két leány, kikfonást rendkívül szerették, inkább mint a maiak. Nem csoda; mert ők nem kender vagy len, de arany fonalat fontak. Közjó iránti szeretetük felülmúlta szorgalmukat. Eladták a fonalat, s árából ketten építették ama várfalat, hol az emlék áll. A kolozsváriak hálájuk kifejezéséül azt akarták megörökíteni, képeiket és orsóikat az általuk emeltetett falba helyeztették be. A fentebb idézett legendának, mely mára feledésbe merült, egy feliratos kő volt a forrása. Egy emléktábla, amely az 1843-ban lebontott Monostor kapu, a város nyugati kijáratának közelében volt, ahonnan az új tanácsház lépcsőfordulójába helyezték át.2 Az emléktábla latin felirata, a Báthory Kristóf címerpajzsát tartó két kerub alatt a következő volt: „A legjobb és legnagyobb Istennek s az utókornak szentelve, Somlyói Báthory Kristóf méltóságos fejedelem, erdélyi vajda és a székelyek ispánja uralkodása alatt, és a megfontolt Wolphard István fő- és Ferenci Antal királybíró idejében a város költségén épült 1581-ben. ”3 A legenda tehát nem más, mint átértelmezése annak a történelmi eseménynek, amiért valójában felkerült az a tábla, és annak, ahogyan és amiért az üzenetét megfogalmazták. A sárkányfogas Báthory címer, a táblán szereplő nevek, a szöveg az évszázadok alatt elvesztette jelentőségét, elvesztette egykori üzenetét. A tábla elveszítette az emlékezés helye, a memento jellegét, és egy új, alulról építkező szimbolikus jelentéstársítást kapott. Átértelmezték a képi ábrázolást és egy legendát szőttek köré, ami ha meseszerű is, de büszkeséggel töltötte el a közösség tagjait. 1 Jakab 1888. 232. p. 2 A régi tanácsház lépcsőházából a kommunizmus időszaka alatt eltávolították és az Erdélyi Nemzeti Múzeum kőtárába szállították. Mihály 2009. 159. p; Jakab 2012. 38. p. 3 Uo. 38. p. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xv. 2020.333-353. p.
