Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)

Reprezentációk

Serfőző Szabolcs: Habsburg reprezentáció a koraújkori magyarországi...295

következett: Schmideli ugyanis 1728-ban az egyik első magyarországi hallgatóként iratkozott be a bécsi császári képzőművészeti akadémiára.79 Eger városa ugyancsak 1742-ben jóval szerényebb áron, 13 forintért szerezte be a királynő képmását Mich(a)el József egri festőtől. Rangosabb bécsi mesterekhez csak ritkán fordultak a városatyák: így például Sopron városa 1717-ben egy ismeretlen bécsi festőtől 20 forintért szerezte be VI. Károly egészalakos képmását, majd ugyanott 1753-ban ismét egy bécsi festőt, Johann Baptist Glunkot bízták meg Mária Terézia képmásának megfestésével. Nagyszeben városa ugyancsak bécsi mestertől, Veit Balthasar Henningtől szerezte be Mária Terézia portréját.

A városházi Habsburg reprezentáció egyéb emlékei

Az uralkodóportrék mellett említést érdemel néhány további emlék is, amelyek szintén a Habsburg reprezentáció szolgálatában álltak a magyarországi városházák épületeiben. Ez a kisszámú, műfajilag igen heterogén emlékkor elsősorban a pozsonyi és a soproni városházák 16-17. századi történetéhez kapcsolódik, ami elsősorban azzal magyarázató, hogy a két város ebben az időben koronázások és országgyűlések helyszíne, s ezáltal a Habsburg uralkodók személyes magyarországi jelenlétének szinte kizárólagos helyszíne volt.80

A számadáskönyvek tanúsága szerint a pozsonyi városháza tanácstermének falain a 16. században számos metszetet és térképet helyeztek el. így például 1539-ben egy világtérképet (mappa mundi) vásároltak Bécsben, amelyet a nagyobbik tanácsterem falán helyeztek el.81 1556-ban egy Magyarország térké-VI. Károly képmását a tanácsterem számára, majd Mária Teréziáét 1744-ben Martin van Meytenstől ugyancsak 100 körmöd dukátért, II. Józsefét pedig 1782-ben Josef Hickeltől 425 forintért. Weiss 1883. 20. p. Franz Anton Palkó 1754-ben 200 dukátot kapott az uralkodópár életnagyságú portréiért, amelyeket a bécsi udvari pénzverő kamara tanácsterme számára festett. (ÖStA FHKA Münz- und Bergwesen, 1756. november 18. Karton 326. - köszönöm az adatot Oross Andrásnak.) A Selmecbányái bányakamara 1751-ben 213 rajnai forintot fizetett Johann Joseph Dollenstein bécsi festőnek az uralkodópár portréiért. CelkovÁ 1990. 94. p. Összehasonlításul: 1770-ben 1 rajnai forint 24 font (13,5 kg) marhahús, 12 tyúk, 160 tojás vagy egy pár csizma árának felelt meg. Vö. Weisz 1873.

79 Buzási 2016. Nr. 531.

80 Pálffy-Németh m. a.

81 Rakovszky 1872. 15. p. A pozsonyi városháza első emeletén a 15. században két tanácstermet alakítottak ki. A kisebbik (Rathstube) a belső tanács ülésterme volt, a nagyobbik pedig a külső tanácsé. Utóbbi a városi törvényszék tárgyalótermeként is szolgált, innen ered a helyiség német neve (Schranne, vádlottak padja, ítélőszék). A városháza 1565. évi átépítése során a kápolnát megszűntették, s helyén új tanácstermet (Rathstube) alakítottak ki a belső tanács számára, amelyet 1578-ban kazettás famennyezettel láttak el. (A kápolna