Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)

Reprezentációk

294 Reprezentációk szebeni tanácsnok72 megrendelésére készült annak emlékére, hogy ez év január­jában egy erdélyi delegáció tagjaként Bécsben járt, hogy az erdélyi szászok kép­viseletében hódolatát fejezze ki a királynő előtt, s az erdélyi szászok hűségéről biztosítsa az uralkodót.73 Az erdélyi követek újévnapi hódolati ceremóniájáról a Wienerisches Diarium is beszámolt.74 Eszerint az újonnan kinevezett erdélyi kancellár, Gyulaffy László által vezetett deputációnak Binder mellett báró Pong­­rácz György, az erdélyi királyi tábla elnöke, gróf Lázár János ülnök, gróf Teleki Mihály és Michael Schuler medgyesi polgármester is tagja volt. Miután mind­annyian kézcsókra járultak a királynőhöz, a kancellár rövid beszéd kíséretében „hódolati dokumentumot” (Huldigungs-Instrument) nyújtott át neki. Ez minden bizonnyal az úgynevezett homagiális eskükönyv, amelyben az erdélyi tisztvise­lők aláírásukkal igazolva fejezték ki Mária Terézia iránti hűségüket.75 Az itt tárgyalt városházi uralkodóportrék kvalitása igen változatos. Nagy részük helyi mesterek közepes színvonalú alkotása, amelyekre a városi szám­adáskönyvek tanúsága szerint a képmások reprezentatív funkciójával és a mesterek rangjával arányosan tisztes vagy szerényebb összeget áldoztak, így például a pozsonyi tanács 1678-ban 17 tallér 4 pfenninget fizetett Georg Stockhammer pozsonyi festőnek I. Lipót portréjáért és annak aranyozott ke­retéért.76 Ugyanitt 1742-ben jóval nagyobb összeg, 180 rajnai forint volt Da­niel Schmideli pozsonyi festő honoráriuma Mária Terézia egészalakos képmá­sáért, amelynek faragott díszkeretét további 20 forintért készítette el Ludwig Gode pozsonyi szobrász.77 Schmideli honoráriuma tehát több mint tízszerese volt Stockhammer 64 évvel korábbi díjának. A festő magas gázsija, amely nem sokkal maradt el a neves bécsi mesterekétől,78 bécsi akadémiai tanulmányaiból 72 Peter Binder 1734 óta volt szebeni tanácsnok, 1741-től az erdélyi szászok követe (referendáriusa) volt a bécsi udvarban. 73 A vászon hátoldalán olvasható szignatúra szerint a kép Veit Balthasar Henning nürnbergi származású bécsi festő műve 1742-ből. Ld. Sonoc 2011. 31. p. 74 Wienerisches Diarium, 40. (1742), január 6. A Zeremonialprotokoll szerint a király­nő a Hofburg tanácstermében (Rath-Stube) fogadta audienciára a követséget. Ld. ÖSTA HHStA OMeA ZA-Prot. 18. p. 420. 75 Feltehetően ekkor nyújtották át a királynőnek azt az emlékérmet is, amely az erdélyi ren­dek Mária Terézia előtti hódolatának allegóriáját ábrázolja, s Lázár János terve szerint készült. Ld. ELTE EK Kaprinai-gyűjtemény B 44/41; Mraz 1980. Nr. 34. p; Serfőző 2020. 343. p. A MNL OL F 138 törzsszám alatt őrzi az 1741. évi erdélyi homagiális eskü­könyvek 43 kötetét. 76 Fidler 1995-97. (IV.) 241. p. 77 Uo. 236. p. 78 A 18. század közepén rendszerint 100 dukát, azaz mintegy 200 rajnai forint volt a ne­vesebb bécsi mesterek honoráriuma egy életnagyságú, egészalakos uralkodóportréért. A bécsi városi tanács például 1716-ban Johann Kupetzkytől 100 dukátért rendelte meg

Next

/
Thumbnails
Contents