Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
290 Reprezentációk Mausoleum (1664) rézmetszetei nyomán - a magyar királyok képmásait Szent Istvántól II. Lipótig.56 57 Néhány nem szabad királyi rangú város esetében is ismerünk adatot a városháza számára megrendelt uralkodóportréról, ám ezek is a többnyire a városnak adott uralkodói privilégiumokhoz kapcsolódnak, mint például III. Károlynak az egri városházáról származó, 1725-ben készült képmása is. Erdődy Gábor egri püspök ebben az évben a hadiadó fizetésére vonatkozó privilégiumot eszközölt ki III. Károlynál a püspöki kegyurasága alá tartozó Eger számára. A püspök, aki az uralkodó bizalmasa volt, 1725. szeptember 21-én maga hozta a privilégiumlevelet Bécsből Egerbe, majd október 1-jén, III. Károly 40. születésnapján nagyszabású ünnepséget tartottak a városban, amelyről - minden bizonnyal a püspök közbenjárására - részletes leírás jelent meg a Wienerisches Diariumban.51 A püspök misét celebrált a Szent Mihály-székesegyházban, mégpedig abban a miseruhában, amelyet III. Károly koronázási díszruhájából készíttetett.58 A Te Deumot követően pedig díszmenetben vitték a városházára a bársonypámára helyezett okiratot, valamint az uralkodó egészalakos portréját, amelyet a püspök erre az alkalomra készíttetett s a városnak ajándékozott. A városházán a püspök rövid ünnepi beszédben magasztalta az uralkodót, a képhez fordulva biztosította őt az egri polgárok szeretetéről és hűségéről, majd a szónoklat végén ő maga, a kanonokok és a többi jelenlévő is megcsókolták a király lábát a képen.59 A portré, amely 1949-ben a városházáról került az egri múzeumba, az uralkodó páncélos alakját ábrázolja, mellette asztalon a vörös fuggőpecsétes oklevéllel, amelyen a Privilegium Episcopalis Civitatis Agriensis felirat olvasható. Jobbra a háttérben Eger látképe tűnik fel.60 1742-ben a város Mária 56 Bardoly-Plank 1999. 144. p. Az 1920 körül lemeszelt falképeket 1972-ben tárták fel, amikor az egykori városháza a Pohronské múzeum (Garammenti Múzeum) székhelyévé vált. 57 Wienerisches Diarium, 23. (1725), Nr. 83. (17. Oktober) 5-7. p. 58 Serfőző 2019. 97. p. 59 Wienerisches Diarium, 23. (1725), Nr. 83. (17. Oktober) 5-7. p. „als küsste er mit tieffester Reverenz den Fuß des Kaiserl. Bildes, desgleichen auch alle Domherren, und andere Gegenwärtige gethan, un dsienge abermalen das einhellige Vivat-Geschrey an”. Hasonlóan nagyszabású ünnepség keretében helyezték el 1776-ban a Mária Terézia által alapított tallósi árvaházban a királynő és II. József portréit. Ld. Wienerisches Diarium, 74. (1776), Nr. 46. (8. Juni), Anhang. 60 Szmrecsányi Miklós: III. Károly császár és király arcképe a városházán. Eger, 41. (1930), február 16. 2. p; Szmrecsányi 1937. 7, 196. p; Szilasi 2000. 470. p. A kép párhuzamaként említhető I. Lipót 1675-ben készült képmása, amely a podolini piarista rendházból került az újbányai múzeumba. A képen I. Lipót azt az 1675. április 10-én kelt privilégiumlevelet tartja baljában, amellyel Szepesbéla (Spisská Belá) plébániáját a podolini piaristák felügyelete alá helyezte.
