Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)

Reprezentációk

Serfőző Szabolcs: Habsburg reprezentáció a kora újkori magyarországi...281

ben átvették a hatalmat a katolikusok.19 Bár a felirat Pongrácz Ádámot, a belső tanács tagját tüntette fel a portré donátoraként,20 az 1678. évi városi számadáskönyv szerint a kép költségét a polgármester utasítására a város pénztárából fedezték: 17 tallért fizettek Georg Stockhammer pozsonyi festőnek a festményért és annak aranyozott keretéért.21

I. Lipót portréja tehát Pozsony szabad királyi város, pontosabban a katolikussá lett városvezetés lojalitását jelképezte a (katolikus) uralkodó iránt. Mindez azért is figyelemreméltó, mert az 1570-1670 közötti száz évből a Habsburg reprezentációnak semmilyen emlékét nem ismerjük a pozsonyi városháza épületéhez kapcsolódóan. Ennek oka bizonyára az, hogy az evangélikus városvezetés és a bécsi udvar között folyamatos volt a feszültség a felekezeti ügyekben, miként a Habsburgokkal folytatott magyar rendi politikai diskurzusnak is a felekezeti kérdés volt az egyik legfőbb és nehezen megoldható ütközőpontja. Ebben a kontextusban kifejezetten provokatívnak hathatott az a Pál apostoltól vett idézet, amely a 17. század közepétől a városháza kapuja fölött volt olvasható: Si Deus pro nobis, quis contra nos [Róm. 8,31] (Ha Isten velünk, ki van ellenünk?), amely Melanchthon nyomán a protestánsok jelmondatává (is) vált.22

19 A pozsonyi polgárok a reformáció korát követően elsőként 1662-ben választottak katolikus polgármestert Bán András személyében; mellette az evangélikus Segner András töltötte be a városbírói tisztséget. A következő években általában egy evangélikus és egy katolikus polgár töltötte be a két városvezető tisztséget. 1675-től azonban már nem jutott érvényre a paritás elve, ekkor ugyanis a katolikus Vattay Istvánt választották bíróvá, aki korábban a pozsonyi Magyar Kamara tisztviselője volt. A mellé polgármesterré választott Christoph Georg Hilscher szintén katolikus volt, s a belső tanácsnak is csak katolikus tagjai voltak. (Hilscher pályájáról ld. Federmayer 2011.) 1677-ben Hilschert városbíróvá választották, s mellé ismét egy katolikus polgárt, Hangossy Andrást választottak polgármesterré, aki korábban Pozsony városkapitánya volt, s 1672 áprilisában, a város katonai megszállásakor ő adta át a város kulcsait Octavio Nigrelli parancsnoknak. 1678-ban Somogy György volt a városbíró, s ismét Hangossy a polgármester. Ld. Bél 1735. 667. p; Rakovszky 1872. 47, 49. p. Pongárcz Adám 1651-ben a pozsonyi jezsuita gimnázium „parvista maior” tanulója volt. (Köszönöm az adatot Kádár Zsófiának). Az abszolutisztikus várospolitikáról ld. Németh 2012.

20 A katolikus vallású Pongrácz Ádám Kristóf 1675-ben lett a belső tanács tagja. 1678-ban a városkapitányi (Stadthauptmann) tisztséget is viselte, majd 1681-ben és 1685-1688-ban is polgármesterré választották. Ezzel egy időben a korábbi polgármester, Baán András lányát vette feleségül. Ld. Federmayer 2003. 212. p.

21 AMB-A/XX1V.1, Kammerbuch, 1678. p. 176: Am 18. Junii: auf Befehl d. Hn. Bürgermeisters dem Geörg Stockh-Hammer Mahler, so Ihro May. Bildnus in die Schranne zu mahlen, vor Bild und Ram Vergold., zahlt 17 t 4 p. 1742-ben Mária Terézia portréját már a belső tanács ülésterme (Rath-Stube) számára rendelte meg a pozsonyi magisztrátus Daniel Schmidelitől 180 forintért. Ld. Uo. 1742. p. 262.

22 Thuransky 1670. D2; Bél 1735. 625. p. A felirat különösen a Mihály-kapun lévő, az egyetértés szükségességét hangsúlyozó felirattal (Omne regnum in se ipsum divisum