Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
280 Reprezentációk felsőtábla üléstermében, ahol egy emelvényen, vörös bársonybaldachin alatt I. József képmását helyezték el, s mellette két díszes széken foglaltak helyet a királyi biztosok.15 Az uralkodó tehát in effigie volt jelen a diéta megnyitásán, amelyre személyes jelenléte esetén a pozsonyi vár dísztermében került sor, ahol a rendek képviselői a baldachinos trónon ülő király elé járultak.16 Hasonló képfelfogásról tanúskodik a pozsonyi városháza tanácsterme számára készült I. Lipót-portré keretének felirata is. A festményt az 1848-as forradalom alatt szétszabdalták, ám pontos leírás maradt fenn róla.17 A kép keretén latin nyelvű disztichonos dedikációs felirat volt olvasható, amelyet Bél Mátyás leírásából ismerünk: eszerint a városi törvényszék üléstermében elhelyezett kép rendeltetése az volt, hogy az alatta tanácskozó ítélőmestereket az uralkodó iránti tiszteletre intse.18 A felirat szerint a portré 1678-ban, Lipót uralkodásának 23. évében készült, három évvel azt követően, hogy a bécsi udvar abszolutisztikus várospolitikájának eredményeként a pozsonyi városi tanácsban teljes egészé15 Diarium 1708, vol. I., p. 7.: „Erectus est thronus pro Dominis Comissariis in Domo Viridi ... in throno appensa est effigies sueae Maiestatis Serenissimae Josephi Primi.” Ld. még: Szíjártó 2005. 59. p. 16 Az uralkodó in effigie jelenlétére több példát is ismerünk a 18. századból. így például Barkóczy Ferenc szepesi prépost 1743. július 25-én a szepeshelyi préposti palota kertjében díszebédet adott Mária Terézia cseh királynővé koronázása alkalmából, amelynek során az asztalfőn Mária Terézia portréját helyezték el aranyszínű baldachin alatt. Ld. Wienerisches Diarium, 1743. Nr. 63. (7. August) Anhang. 1780-ban ugyancsak in effigie volt jelen Mária Terézia a budai királyi palota dísztermében, a Nagyszombatból Budára költözött Királyi Egyetem megnyitásának ünnepségén. Ld. Papp 2010. Bánffy György erdélyi kormányzó 1790 novemberében 24 dukátért beszereztette a bécsi Artaria Kiadónál II. Lipót egy kisebb - minden bizonnyal mezzotinto - képmását az erdélyi országgyűlés számára, az erdélyi rendek képviselőinek homagiális eskütétele alkalmából, amelyre az 1790. december 12-i kolozsvári országgyűlésen került sor. (MNL OL B 2 1790/16959) Az eskütételre tehát az „in effigie” jelenlévő uralkodó előtt került sor. Az 1792. évi erdélyi országgyűlésen ugyancsak egy portré képviselte I. Ferencet. Ld. Magyar Kurír, 6. (1792), 73. sz. 1144. p. Az 1792. évi erdélyi országgyűlésen ugyancsak egy portré képviselte I. Ferencet. Ld. Magyar Kurír, 1792/73. sz., 1144. Az uralkodót „helyettesítő” portrékról ld. még: Polleross 2020. 152. p. 17 Az egészalakos portré páncélban - azaz hadvezérként, a császári-királyi sereg főparancsnokaként - ábrázolta az uralkodót, amint jobbjában jogart tartott, baljával pedig a válláról leomló palástot fogta össze. Ld. Nyári 1889. 4L p. Az elveszett pozsonyi festmény minden bizonnyal egy 1675 körül Benjamin Block által festett portré másolata volt, amelynek több kópiája is fennmaradt; ezek egyike a trencséni múzeumban található, párdarabja az 1676-ban elhunyt Klaudia Felicitász császárné portréja (ltsz. H 1513, 1514). A képek a máriatölgyesi (Dubnica nad Váhom) Illésházy-kastélyból származnak. 18 Hac Leopolde Tuum, sub imagine quaerat honorem, sedi civili, qui simulacra docet. 1678 / Maiestati Tuae subiectissimus, Adamus Chr. Pongracz L[iberae] R[egiae] C[ivitatis] Sen[ator] & Con[siliarius] Ld. Bél 1735. 625-626. p.
