Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
24 Városi jogok séghelyzetre való hivatkozással megszüntette a város harmincadmentességét, ugyanakkor a falak megerősítésére a bevételekből kétszáz forintot rendelt.73 A forrásokból szórványosan az is kitűnik, hogy a város is igyekezett első kézből informálni az uralkodót. Követeket küldött hozzá, miként ez az 1527. évi fehérvári koronázáskor történt. Majd a következő években leggyakrabban a firenzei származású Pásztor - más néven Sovány - Gáspár zágrábi bíró, illetve fia, János számolt be részletesen a környék ügyeiről, akiknek a kereskedelmi kapcsolatai Raguzától egészen Brassóig terjedtek.74 Pásztor Gáspár még a fegyverkereskedelembe is belekóstolt, legalábbis a káptalan több szakállas puskát vásárolt tőle.75 Valószínűleg rajtuk keresztül kapcsolódott be valamennyire a város életébe a Pécsett ismert Schreiber Farkas, aki 1542 tavaszán jelent meg az innsbrucki palotában, hogy tolmácsolja a zágrábi város és káptalan kéréseit.76 Simon püspök halála után, 1543 júniusában a káptalan Tompa György zágrábi kanonokot, galgoncai prépostot küldte az uralkodóhoz követségbe.77 Vele érünk újra vissza Oláh püspökhöz, aki innentől kezdve a város elsőszámú szószólója lehetett a királyi udvarban és a különböző hivatalokban.78 Mielőtt végleg lezárnánk ezt a gondolatmenetet, kanyarodjunk vissza egy kicsit a városban állomásozó helyőrség kérdéséhez. Azt láttuk, hogy az 1530-as években szinte folyamatosan adatolható kisebb-nagyobb, idegen, krajnai majd inkább stájer zsoldon tartott katonaság a falak mögött. Mivel az oszmán fenyegetés az 1540-es években sem csökkent, így Zágráb védelme folyamatosan napirenden volt. A káptalan nem is mulasztotta el, hogy miközben Erdődy halála után új püspököt kértek az uralkodótól, ugyanabban a levélben puskaporért és hadiszerekért is könyörögjenek.79 Az alsó-ausztriai kamara emiatt utasította Adam Trautmansdorfot, a gráci Zeughaus adminisztrátorát, hogy tizenkét mázsa puskaport küldjenek a káptalannak, majd 1544 januárjában - miként erről Oláh kapcsán volt már szó - újabb hét mázsáról döntöttek a püspök kérésé73 ÖStA FHKA GB Bd. 383. föl. 155r. Kiadva: Laszowski XII. 180-181. p. Idézi: Fazekas 2018. 45-46. p. Peregi szerepéről a szlavón igazgatás újjászervezésében: Varga 2011. 361-364. p. 74 Varga 2008. 261. p. 75 Laszowski XII. 289. p. 76 Uo. 226. p. 77 Uo. 226. p. 78 Talán nem véletlen, hogy Oláh áthelyezése után találkozunk újra városi követekkel, mint például 1552-ben nemes Zalathnoky Máté deák zágrábi polgárral. (Laszowski XII. 317. p.) Valamint 1554-ben Gáspár Songorych magister civium és Laurentius Bogdanus deák, a város jegyzője. Uo. 339. p. 79 Uo. 245-246. p.
