Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
236 Reprezentációk uralkodóra, amely így is volt, hiszen láthattuk, hogy az osztrák tartományokban ez általános és a későközépkortól bevett szokás volt. III. Ferdinánd parancslevelében egyben arra hivatkozott, hogy a szabad királyi városok a Szent Korona tulajdonai, így lakosaik kötelesek letenni a hüségesküt. I. Lipót 1657-ben a III. Ferdinánd 1637. áprilisi parancslevelét szinte szó szerint lemásolva adta ki ugyanebből a célból.12 Azon túl, hogy a királyi parancslevél indoklása - miszerint a városi hivatalnokokat a többi állami hivatalnokkal azonos állásúaknak tekintette - a városi önigazgatás egyik fontos sarokkövét próbálta a helyéről kimozdítani, a parancslevél egy másik kitételére, a Szent Korona és az uralkodó egy személlyé történő átalakítására érdemes még kitérnünk. A szabad királyi városok az uralkodó és a kamarák törekvései ellen saját privilégiumaik és különállásuk védelmét ugyanis elsősorban a Szent Korona mint az ország egészét képviselő „jogi személy” eszméjére alapozták. A városok ragaszkodtak ahhoz, hogy ők a Szent Korona és a királyság javai („peculium sacrae coronae et regni”), akik természetesen ez által — de csak ezen a jogi személyen keresztül - tartoznak az uralkodó alá. Emiatt tehát az uralkodó és a Szent Korona nem egy „személy”.13 A kamara a 17. század második felében ugyan elismerte ezt, de álláspontjuk szerint a korona és az uralkodó személye szorosan összekapcsolódott, ami által a városok közvetlenük az uralkodó alá tartozó kamarai javaknak (Kammerguten) számítottak. Ugyanezt az érvrendszert figyelhettük meg a III. Ferdinánd által kibocsájtott parancslevélben is, hiszen az uralkodó egyértelműen saját magát azonosította a Szent Koronával.14 Az érvrendszer a városok és a kamara vitájában hamarosan egyre nyilvánvalóbban az uralkodói autoritás felé terelte a Szent Korona és az uralkodó viszonyát.15 A 17. század utolsó harmadára egyértelművé vált, hogy a központi pénzügyigazgatási hivatalok a Szent Koronát és az uralkodót azonosnak tekintik.16 A központi kormányzat ezt követően a szabad királyi városokat tisztán királyi javadalmaknak tekintette, és ezen a téren a 19. század közepéig 12 StATn, MMTn Listiny, No. 764, ill. StAPr, SpALe, MML 11/103. Bécs, 1637 április 14, No. No. 966. Laxenburg, 1657. május 31. 13 MNL OL E 249 (Ben. man.) 1600. No. 79. Bécs, 1600. június 1; MNL OL E 210 (Mise.) Civitatensia 15. t. 1. sz. Bécs, 1613. május 26, StAPr, SpALe, MML XIII/102/34. Eperjes, 1648. VI. 11., AMKHIII/2. pur. 20. föl. 26-27. 1649. június 28. 14 ÖStA, FHKA AHK HF U Akten RN 142. 1630. október föl. 150. Pozsony, 1630. szeptember 24, MNL GyMSMLt SL, SVL, Oertel Lad. XL et L Fasc. 2. No. 66. Pozsony, 1628. június 3. 15 „Sua Maiestas Sacra, velut praelibatarum liberarum civitatum dominus terrestris" MNL OL E 251 (Cau. Reg. V-Dir.) Fase. X. Nr. 119. Vö. uott. 1/9. 1672. 16 MNL OL E 23 (Litt. Cam. Seep.) 1673. április 22. Kassa, 1673. április 22.
