Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Dobszay Tamás: A városok országgyűlési súlyának változásai... 227 Mint a kortárs közjogász Récsi Emil írta, „százados gyakorlatnál fogva a megyei követek szavazatai oly nyomatékosaknak tekintettek, hogy amire azoknak többsége hajlott, az a rendi tábla határozatának vétetett anélkül, hogy az egyházi rend és városoknak hasonló érvényű szavazatokat sürgető felszólalásai czélt értek volna.”32 A megyékre támaszkodó és a kerületi ülésben szervezkedő köznemesség a saját körében kidolgozott döntéshozatali technikáját tehát az 1830-as évektől az országos ülésben is érvényesíteni tudta. Az udvar - bár támogatást ígért a városoknak - tudomásul véve az erőviszonyokat, 1832 után az ülések vezetésében és a szavazások során a gyakorlatban elfogadta, hogy szövetségesének, a városi rendnek a szavazásos rendszerben e redukált befolyás jut. A népképviseleti elv hatása a városok pozíciójára A furcsa az, hogy a változás épp a rendiség végóráiban rögzítette a városok csekély súlyát. Mind a tiltakozó városok, mind a megyei reformer nemesség átérezte a kialakult helyzet abszurditását, és megoldást keresett.33 A városok igyekeztek a jogkorlátozás ürügyéül szolgáló antidemokratikus belső szervezetükön javítani. Szabadka kezdeményezésére egy sor város, például Késmárk és Székesfehérvár kérvényezte, hogy a magisztrátus helyett, ha nem is a városi lakosság egésze, de legalább a polgárság választhassa és utasíthassa a követet, aki így a teljes polgárságot - igaz még nem a teljes lakosságot - képviselné. Úgy érveltek, hogy ennek bekövetkezte után már nem tagadható meg minden egyes város egyenkénti szavazata.34 A reformer megyék - igaz, csak a kormányfüggés lazítása és egy még ennél is szélesebb belső demokratizálás feltételének teljesülése esetén - maguk is növelni akarták a városok szavazatszámát, de a 47 becikkelyezett városnak csak 16—32 szavazatot szántak. A látszólagos szűkkeblűség magyarázata, hogy míg a városok a rendi gondolkodásmód szerint minden egyes városnak mint kiváltságos rendi alakulatnak szavazatot, tehát azonos befolyást akartak, addig a reformer megyei követcsoport a reformkorban már a korporativ rendi képviseleti elv rovására a modem kvantitatív képvia kerületi ülés és országos ülés státusának változása okozta a problémát, hanem a döntéshozatal átalakulása, az általa hozott további példák is igazolják. 109-111. p. 32 Récsi 1861. 401—404. p. 33 Gárdonyi 1926. 111-112. és 113-114. p. 34 Uo. 116. és 119-120. p; Takáts 1932. 1. 85. p; Csizmadia, 1943. 134—139. p; sőt Szeged egyenesen minden adózónak szót adott volna a választásban. Ld. még: Oszetzky 1935. 72-73. és 75-76. p.
