Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
228 Az érdekérvényesítés eszközei seleti elv értelmében képzelte a rendezést. Ennek jegyében a képviselt lakosok számát vette kulcsnak a befolyás megállapításához. Nem fogadta el, hogy az alig több mint ezer lakost számláló Rusztnak ugyanannyi hatalom jusson, mint a több tízezres Pestnek, Debrecennek vagy Pozsonynak.35 Ugyanezt az elvet érvényesítette a főrendekkel szemben is arra hivatkozva, hogy ők az országot képviselik, míg a főrendek csak magukat.36 Kétségtelen ugyanakkor, hogy a megyék kevesebb buzgóságot tanúsítottak saját belső reformjuk, saját szavazataik (például Toma/Bihar vagy Ugocsa/Pest) ilyetén arányosítása tekintetében. Mégis - a képviselt társadalmi csoportok nagyságát és a képviseltetés módját összehasonlítva - nem volt indokolhatatlan a 47-nél kisebb szavazatszám. Ha a képviselt lakosság számát tekintjük - igaz, a jobbágyok esetében csak „fictione juris”, földesuraik révén a megyék lakossága valóban többszörösen felülmúlta a városokét. A katonák és a határőrvidék leszámítása után maradó lakosság 10 millió 360 ezres összlétszámából a 47-52 szabad királyi városé csak 600 ezret tett ki, az összes többi a megyékre és a szabad kerületekre esett.37 A lakosságszámot, valamint annak különbségét figyelembe véve a mintegy félszáz szabad királyi város és a félszáz megye szavazatának egyenlő számítása a képviseleti aránytalanságot növelte volna.38 Ugyanakkor e viták is mutatják, hogy sem a politikai rendszer egésze, sem a városi rend, sem a nemesség nem zárkózott el a városok így kialakult súlytalan helyzetének korrekciójától és okainak megszüntetésétől. A városok, a lakosok egyes csoportjainak saját kezdeményezései, illetve a városokra vonatkozó nemesi reformtervek, a városi pozíciókat érintő rendi kezdeményezések egyaránt a hátrányok megszüntetésére és méltányosabb rendezésére irányultak. Mint látjuk, mindkettőben maradtak ugyan rendi jellegű mozzanatok és abból adódó 35 Bánk 1914. 20-23, 30-31, 40-41. p. Gárdonyi 1926. 117-119. és 122-123. p; Csizmadia 1943. 140-159. kill. 154. p. De a városi követek között is volt, aki az arányos képviselet mellé állt (Eischl Ede), saját városa (Fehérvár) másik követével (Say János) szemben is: Bánk 1914. kül. 31-32. p. Lukács Móric már az 1843-as országgyűlés kezdetén készített számításokat a lakosságszám, a polgárok (azaz a tervek szerint választójogosultak) és a szavazatok arányának kérdéséről. Lukács 1894. 75-79. p. A nádori levéltár rendezetlen anyagában található egy, a városi kérdés 1843-1844-es vitája folyamatában keletkezett, s abban elhangzottakkal egyező adatokat tartalmazó keltezetlen és szerző nélküli összegző kimutatás a lakosok és lehetséges választók számáról és arányáról, valamint a diétái szavazatszám. Ugyanott egy másik irat, amely a rendek, a városok és a főrendek tervezeteinek hatását Pest adatain teszteli. MNL OL N 22 Archívum palatinale archiducis Josephi secretum, Diaetalia, Irregestrata. 35. Vö. Dobszay 2013. 83-87. p. 36 KLÖM I. számos helyen, de kül. Kölcsey felszólalása KLÖM. 1. 418. p. 37 Fényes Elek 1842-es adatait vettem alapul. Fényes Elek: Magyarország statistikája 1. 29-33, 94-96. p. 38 Takáts 1932. 1.68. p.
