Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
226 Az érdekérvényesítés eszközei ehhez adták hozzá.27 Arra nézve, hogy ez mikor következett be, az adatok ellentmondóak. Az 1825 őszén Bars megye követe, a kerületi ülésen elnöklő Balogh János még úgy nyilatkozott, hogy „circularis sessiokban votumok nélkül szokott mindig a többséget csakugyan számba vévén concludálni a praeses”.28 Sőt még 1836-ban is akadt városi követ (Vághy Ferenc, Sopron), aki szerint „a megyéknek külön voksai nem kívántattak és nem is szedettek, még a kerületi ülésekben sem, csak 1832-től jött szokásba, hogy a kerületekben szavaznak”.29 Ezzel szemben az 1825. december 9-i vita arra utal, hogy kerületi üléseken már ekkor is számolták a szavazatokat. A gyakorlat tehát valószínűleg ingadozott. A kerületi ülés reformkorból ismert szavazási rendje aztán áttevődött az országos ülésbe is.30 Teljes szavazategyenlőségről tehát - az egyes megyék és az egyes városok viszonyát tekintve - sem korábban, a mérlegeléskor, sem most, a szavazatszámlálásnál nem volt szó. Előbbinél a városok alul- és a megyék felülsúlyozása, utóbbinál a városok curiatim voksa csökkentette a városok befolyását. Nem a városok státusa változott tehát, hanem a döntéshozatal eljárása. A városoknak a „mindenki szólhat, de a vélemény a szóló hatalma szerint számít” gyakorlata során érvényesülő hatalmi részesedése nem csökkent, hanem ez a részesedési arány tevődött át a szavazatszámolási eljárásba. A városok, valamint a káptalanok szavazati jogának egy voksra korlátozása tehát a rendek közötti hatalmi versengésén túlmenően sokban eljárási, technikai fejlemény, de nem hozott változást a döntési pozíciójukban. Amíg a mérlegelés volt az általános vagy gyakori módozat, egyszerűen nem volt jelentősége annak, hogy szám szerint pontosan hány városi vélemény hangzott el valamely álláspont mellett, hiszen amúgy is inkább a megszólalók befolyása volt a mérvadó. Amikor azonban már a számok döntöttek, a kortársak a korábbi mérlegelésnél alkalmazott erőviszonyokat a szavazási számokban is érvényesítették. A testületi egyetlen közös voks tulajdonképpen nem más, mint a korábbi, mérlegeléskori befolyás mértékének kifejezése a számok nyelvén, annak transzformálása a szavazatszámlálás korszakába és eljárásába.31 27 Kérészy 1906. 36. p. 28 Vaszary 1879. 131. p. 29 Országgyűlési jegyzőkönyv 1832/3-1836. XIII. 381. p. 30 RÉcsi 1861. 401-404. p. 31 Ennyiben pontosítani szükséges Gárdonyi megállapítását a megyei és városi szavazatok közötti különbség korábbi hiányáról: Gárdonyi 1926. 105. p. A városi követeknek az általa példaként felhozott fejenkénti szavazása nem hivatalos ülésen, hanem értekezleten történt, továbbá az ottani 55 városi szavazat esetén nem világos, hogy mi a helyzet a két és az egy követet küldő városok szavazatának számításával. Uo. 107-108. p. Hogy nemcsak
