Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
NAGYJÁNOS LOJÁLIS ALATTVALÓK ÉS LOKÁLIS ÉRDEKVÉDŐK. BUDA VÁROS KÖVETEI AZ 1728-29. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN A 18. századi magyar országgyűlések történetével kapcsolatban közhelyszerű szakirodalmi megállapítás, hogy a tárgyalások menetében, a döntéshozatalban a szabad királyi városok jelentéktelen szerepet játszottak. A szerzők hangsúlyozzák, hogy itteni tevékenységük kimerült sérelmeik előadásában és felettes szervük, a Magyar Kamara nyomására mindenkor a kormányzat előterjesztéseit támogatták.1 Az egyes munkák tág teret szentelnek annak a folyamatnak, ahogyan a városok vezetése - a kamarai befolyás következtében - egyre inkább katolikus vallású vált, továbbá professzionalizálódott és bürokratizálódott, vagyis a kereskedő-iparos városatyákat a jogi-közigazgatási képzettségű, városi funkcióikat élethivatás-szerűen betöltő hivatalnokok váltották fel.2 A szakirodalmat olvasva azonban kevéssé differenciált képet kapunk arról, hogy az ily módon megújult magisztrátusok országgyűlési követei hogyan reagáltak a kormányzat részéről felmerülő, a városokat is érintő meg-megújuló 18. századi reformkísérletekre és hogyan, illetve milyen sikerrel vetették fel az egyes városokat, illetve a „negyedik rend” egészét érintő partikuláris problémákat (pl. városok eladósodása, városi polgárság vámmentessége, az ingyenmunka megváltásának ügye stb.)3 írásomban nem foglalkozom a bécsi és pozsonyi kormányszervek mellett működő városi ágens tevékenységével, akinek itteni kapcsolatrendszere miatt az információszerzésben és a városi érdekek folyamatos érvényesítésében sokkal jelentősebb szerepe lehetett, mint a rövid időre a diétára látogató, de ott kevés ismeretséggel bíró követeknek.4 1 A városi követek országgyűlési szereplésére: Horváth 1873. 306-307. p; Szíjártó 2005. 168,314-316. p. 2 A két folyamatra a szakirodalomból: Kállay 1972. 107. p; Spiesz 1981. 85. p; H. Németh 2007. 75. p; H. Németh 2009. 296-297. p; H. Németh 2018. 771-808. p. 3 Az 1741. évi diéta kapcsán Buda, az 1751. évi országgyűlés alatt Lőcse követeinek példáján vizsgáltam a városok helyi követeléseit, a többi várossal való együttműködés formáit, továbbá a kormányzathoz való ellentmondásos viszonyukat: Nagy J. 2017. 5-22. p, Nagy J. 2018. 157-188. p. 4 Buda városa úgyszólván a város visszafoglalása óta alkalmazott ágenseket Bécsben és Pozsonyban, akik sokszor az itteni kormányszervek hivatalviselői közül kerültek ki. A városi ágens a vizsgált országgyűlés idején a Bécsben működő Johann Ignaz von Schwingheimb Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xv. 2020. 197-218. p.
