Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Mátyás-Rausch Petra: Bányavállalkozó nemesek és bányapolgárok...189 megtett, hogy növelje családja befolyását a térségben. Több esetben a jogosan elítélt jobbágyot nem büntette meg, hanem arra kötelezte, hogy kösse le magát neki, az elfogott latrokat se adta át a vármegyének, hanem dolgoztatta őket a bányáiban.59A jobbágyi munkaerővel kapcsolatos esetekben a fejedelmi ítélet mindig megegyezett, azaz a jogosan elítélt jobbágyot meg kellett büntetni, de nem lehetett erőszakkal földesúri jobbággyá tenni, ugyanis fiskális funduson laktak. Azokat a mezővárosi polgárokat, akik városi funduson laktak, ugyancsak nem lehetett jobbággyá tenni, a Fodor család kizárólag az adósságot követelhette rajtuk. Az adósságot rendezőknek pedig vissza kellett juttatni a zálogos javakat, nem lehetett visszatartani azokat. A fejedelmi bizottságok, noha nem hoztak ítéletet a Fodor család magánbirtokain élő jobbágyok panaszainak ügyében, de legtöbb esetben ezeket a vallomásokat is felvették, mivel a panaszosok a zalatnai uradalom területén fekvő egy-egy kisebb birtoktesten éltek. Ezek a tanúvallomások párhuzamba állíthatók a fiskális jobbágyok panaszaival. Legtöbbször azt említették a kihallgatott jobbágyok, hogy földesuruk nem engedte őket szabadon bányászni, ha pedig tiltott érckereskedésen kapta őket rajta, saját maga szabta ki a büntetést, noha erre vármegyei tisztségviselő bevonása nélkül nem lett volna joga.60 61 62 A fenti panaszok nem kötődnek szorosan a Fodor család és a városvezetés, illetve a lakóközösség közötti konfliktusokhoz, mégis érdemes kicsit elidőzni náluk. Elsőként a szabad bányászati jogot járjuk röviden körbe. A teljeskörű bányászati szabadság bevezetésére Erdélyben Bethlen Gábor idejében került sor, a fejedelem 1615-ben kiadott rendeletét az 1618. évi országgyűlés is megerősítette, majd ezek az artikulusok kerültek be az 1653. évi Approbatae Constitutionesba.6' Az 1659. évi marosvásárhelyi gyűlésen elfogadott 7. artikulusban pedig azt mondták ki, hogy „ bányáknak magok határokon colálása [...] simpliciter szabados legyen ”.()1 Az Approbatae Constitut ionosban szereplő határozat szövege és az 1659. évi országgyűlési artikulus rendelkezése első olvasatra egyformának tűnik, azonban jobban megnézve utóbbi tartalmaz egy fontos kitételt, amelyet a korábban elfogadott törvénycikkelyek nem: bárki a saját határain művelhet szabadon bányát, nem pedig az ország teljes területén bárhol, ahol megfelelő érclelőhelyet talál. Valószínűleg ezt a megszorítást használta fel a Fodor família arra, hogy a kisebb jelentőségű érclelőhelyeket felszámolja a térségben, így is csökkentve a konkurencia lehetőségét, valamint növelve a bányáiban foglalkoztatott szakképzett munkaerőt. A nyers nemesére 59 MNL OL F234 V. szekrény Fasc. 346. F. F3 E Nr. 4L, 42., 43. 60 Uo. 61 Approbatae Constitutiones Pars II. Tit. IX. Art. 1. 62 EOE XII. 403. p.
