Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
188 Az érdekérvényesítés eszközei delmi bizottság előtt arra, hogy a jobb élet reményében jöttek az abrudbányai bányákba dolgozni, pénzt szerettek volna keresni, de el kellett menekülniük, mert a Fodor fivérek földesúri jobbágysorba akarták őket kényszeríteni, míg ők fiskális jobbágyok.53 A munkaerőért vívott elkeseredett küzdelmet jól példázza az a tanúvallomás is, amelyben arról olvashatunk, hogy Fodor György állítólag csügedi Nagy György zalatnai udvarbírót is megkömyékezte, hogy adjon át neki egy-két jobbágyot, akiket tud a bányáiban dolgoztatni. Az udvarbíró megtagadta a kérést, mondván, neki erre nincs joga.54 A fenti tanúvallomás nehezen ellenőrizhető igazságtartalmától eltekintve a fiskális jobbágyok földesúri jobbágysorba kényszerítése értelemszerűen sértette az érintettek érdekeit, ugyanis fiskális jobbágyként jóval nagyobb szabadságot élveztek,55 mintha közvetlen földesúri ellenőrzés alatt álltak volna, a városi tulajdonban lévő bányában végzett munka segítségével pedig gyorsabb társadalmi emelkedésre is számíthattak. Az is nyilvánvaló, hogy a munkaerő elszívása a kincstár érdekeivel is élesen szemben állt, nem véletlen, hogy az Apafi-kor kincstári adminisztrációja is foglalkozott a kérdéssel. Udvarhelyi György fejedelmi prefektus csügedi Nagy Györgyhöz intézett egyik levelében arról írt, hogy Fodor György megpróbálta a prefektushoz eljuttatott levelében kimenteni magát, de - folytatódik a szöveg - a prefektus nem hitt neki, és minden erejével azon lesz, hogy „az ő kegyelme törvénytelen keze alól ki tudom menteni az nagysága szegény jobbágyit. ”56 A Fodor család eljárása egyébként nem volt példanélküli, ugyanis Fodor György feleségének nagyapja, More László a 17. század közepén hasonló módszerrel szerzett szakképzett bányászt a bányájába. 1641-ben egy Tóth Márton nevű besztercebányai származású bányász kötötte le magát és utódait a More családnak.57 A legtöbb panasz ilyen téren egyébként az ifjabb Fodor Pálra érkezett, ő ugyanis többször volt a város bírája,58 és ezekben az években mindent 53 MNL OL F 234 V. szekrény Fasc. 346. F; F3 E Nr. 41,42, 43. A felvett tanúvallomásokban egyébként igazi „rémtettekről” is olvashatunk, miszerint ifjabb Fodor Pál abrudbányai bíróként börtönbe vetette egyik bányásza özvegyét, és addig nem akarta szabadon engedni, amíg nem rendezi a férje után maradt adósságot. 54 MNL OL F 3 E Nr. 42. 55 A fejedelmi fiskális birtokon élő jobbágyokat két csoportba lehet besorolni, egyik részük a fiskális, elsősorban mezőgazdálkodásra alkalmas területekkel bíró uradalmakban lakott, míg másik részük a helyi bányászati termelés lebonyolítására megszervezett bányauradalmakban. Az erdélyi fiskális uradalmak jobbágyságáról az elmúlt évtizedekben nem született komolyabb szakmunka, a legutóbb Szentgyörgyi Mária foglalkozott ezzel a témával 1962-ben megjelent kismonográfiájában. Szentgyörgyi 1962. 78-90. p. 56 MNL OL F12 12. cs. Fasc. 13. 2. t. Nr. 5. A forrás szíves közléséért köszönetét mondok kolléganőmnek, Szalai Ágnesnek. 57 MNL OL F2 VIII. 75. 58 MNL OL F234 V. szekrény Fasc. 346. H, illetve Szádeczky 1911. 152, 154. p.
