Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Bogdándi Zsolt: A kolozsmonostori konvent... 129 Az előbbiekhez kapcsolódik, hogy a konvent jelentős szerepet játszott a város és egyes városi polgárok jószágszerzéseinek, illetve az ezekkel járó különféle jogi ügyleteknek az írásba foglalásánál. A szenátus külön kérésére akár az is előfordulhatott, hogy a levélkeresők a tanácsházban vették fel egy Magyarországról származó szabados bevallását arról, hogy a város jobbágyának kötötte magát, és az apahidai jószágra telepedett, amiért cserébe egy kisebb összeget és néhány köböl búzát kapott.26 1629-ben már a konvent előtt jelent meg a város jószágainak ispánja, Huszár Péter, hogy egyezséget kössön egy Szilveszter János nevű széki emberrel, aki szabados volt ugyan, de Apahidára költözött, és a városnak kötötte magát örökös jobbágyként, amiért cserébe 40 forintot és két köböl búzát kapott.27 E bejegyzések alapján egyrészt végigkövethetjük a város vármegyei birtokszerzéseinek folyamatát, másrészt az ezek benépesítésénél alkalmazott módszereket. Úgy tűnik, hogy a földesúr-jobbágy viszony jóval összetettebb volt, mint ahogy gondolnánk: mindkét fél számára kötelezettségeket is jelentett, a jobbágy számíthatott ura védelmére és olykor anyagi segítségére is.28 A városi polgárság a konventet vette igénybe akkor is, amikor a vármegyei nemességgel folyt különféle ügyletek során írásos bizonyítékra volt szüksége. E bejegyzések, oklevelek alapján nyomon követhetjük a polgárok vármegyei birtokszerzéseit29 vagy az állandó pénzszűkével küszködő nemesekkel kötött pénzügyieteket. A felhalmozott kölcsönök fejében zálogként kerültek a vármegyei jószágok a polgárok kezére: 1608-ban Sándor János és András a több ízben nyújtott pénzkölcsönért kötötte le a Doboka vármegyei Csomafáján levő jószágát Schemel Gáspát kolozsvári királybírónál.30 E pénzügyietek révén nemcsak birtokok, hanem értékes ingóságok is kerülhettek a tehetős polgárok kezére, így 1608 táján Stenczel János senator az összesen 300 forintot kitevő tartozásért értékes aranytárgyakat kapott Bánffy Mihálytól, Kálnoky Druzsina pedig elhunyt férje adóssága fejében engedte át Bek János kolozsvári polgárnak az 500 forintra becsült ruháját.31 A különféle kölcsönügyleteket a város magisztrátusa is a konvent tanúbizonysága mellett bonyolította. így jártak el, amikor a Kolozsvárott tartózkodó császári biztosoknak 5000 forintot kölcsönöztek a hadak ellátására és a kancel-26 Bogdándi 2012. 117. p. 27 MNL OL F 15 23. kötet föl. 108v. Példa a város apahidai birtokszerzésére: MNL OL F 15 63. tétel föl. 209. 28 Bogdándi 2012. 117-118. p. 29 Pl. MNLOLF 15 13. kötet 79r-81r; uo. 101r-101v, 102r-102v, 116v, 122v-123v. 30 MNL OL F 15 13. kötet 86v-87r. 31 Uo. 66r-66v.
