Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
128 Az érdekérvényesítés eszközei is megváltoztatta a gyakorlatot. Jelzés értékű a fejedelmi ítélőszék 1577 márciusában hozott döntése: Kolozsvár város pecsétje alatt a városi magisztrátus ügyvédeket vallhat, de a kolozsvári polgárok ügyvédvallásaikkal forduljanak hiteleshelyekhez (in loco credibili constitui debere).20 A 17. század húszas éveitől már a város is a konvent előtt vallotta prókátorait, akik a városhoz tartozó jószágok officiálisaiként képviselték a város jobbágyait a környék nemeseivel folyó pereikben.21 Számításaink szerint az 1576-1590 között vezetett konventi jegyzőkönyvi bejegyzéseknek mintegy 20%-a kolozsvári vonatkozású, tehát kolozsvári személy a bevallást tevő vagy városi ügyről, sok esetben ingatlanról van szó.22 Ez a szám egyértelműen jelzi a polgárságnak a konvent iránt megnövekedett bizalmát, a hiteleshely városiasodását és azt is, hogy a protocollumok Kolozsvár történetének számottevő forrásaivá léptek elő. A városi ügyekre vonatkozó bejegyzéseket két nagyobb csoportra oszthatjuk: az egyik az egész városi közösséget érintő bevallásokat, a másik pedig a városi közösség tagjainak, az egyes polgároknak az ügyleteit tartalmazza. A város a konventi requisitorokkal íratta át autentikus pecséttel megerősített oklevelekben régi vagy újabban szerzett privilégiumait, és birtokszerzéseit is a konventtel foglaltatta írásba. 1601-ben például Mihály deák városi jegyző a requisitorokkal íratta át Báthory Zsigmond fejedelem oklevelét a város harmincadmentességéről,23 1632-ben pedig Henczler Benedek, Bácsi János és Nyilas Gáspár esküdt polgárok, valamint Conradus István városi jegyző az egész városi közösség nevében előadott kérésére írta át a konvent Brandenburgi Katalin oklevelét az ottani harmincad felerészének eladományozásáról.24 Kolozsvár a fejedelmek ekkor már 40 235 Ft és 50 dénár értékű tartozása fejében kapta meg az ottani harmincad felét. Arról egyelőre nincs konkrét adatunk, hogy a kancelláriai tapasztalattal és kapcsolatokkal rendelkező polgár-requisitorok hozzájárultak-e a régi kiváltságok megerősítéséhez vagy a jószágoknak a város részére való kieszközléséhez, de arra már van forrás, hogy - példának okáért - Pálfi István levélkereső, aki a főbíróval is valamilyen rokonságba került, kolozsvári polgároknak tudott címereslevelet szerezni,25 tehát szükség esetén a kancellárián ő is közbenjárhatott városa érdekében. 20 Jakab 1888. 101-103. p. 21 MNL OL F 15 23. kötet föl. 34v. Vö. MNL OL F 15 20. kötet föl. 180. 22 Bogdándi 2018. 23 MNL OL F 15 15. kötet föl. 75r-76r. 24 KNLt Kolozsvár város It. A2 Fase. II., nr. 102. 25 MNL OL F 15 27. kötet föl. 30r.
