Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Bogdándi Zsolt: A kolozsmonostori konvent... 127 A helyszínváltozás természetesen a hiteleshelyi tevékenységre is kihatott. Míg a középkorban a nemesek számára egyértelmű volt, hogy a konventet a kolozsmonostori dombon álló apátsági épületben találják meg, az újjászervezést követően megváltozott a helyzet, a „konventet” a városba költöztették, és az oklevéladó tevékenység végzését három polgár-levélkeresőre bízták, akik Kolozsvár különböző pontjain laktak. Aki oklevelet akart kiállíttatni a konventtel, hármójuk közül kellett valamelyiket felkeresse a szállásán, ahol a requisitor rövidjegyzetet készített az ügyről, az oklevél kiadására pedig szabályszerűen akkor kerülhetett sor, ha legalább ketten jelen voltak. Ha egyikőjük sem volt elérhető - ami az egyre gyakoribb fejedelmi megbízatások folytán előfordulhatott -, akár kolozsvári polgárok is helyettesíthették őket. Ez történt 1649-ben, amikor Váradi Miklós és Huszár Péter tisztes polgárok vették fel Borsvai Erzsébet végrendeletét a fejedelem szolgálatában elfoglalt levélkeresők helyett, utóbb jelentést tettek a hazatért konventek előtt, akik szabályszerű oklevelet állítottak ki.16 E példa mellett Páli! István fejedelemhez intézett beadványa17 alapján is biztosak lehetünk abban, hogy Kolozsváron nem volt állandó „conventualis locus”, a bevallásokat tehát rendszerint a requisitorok szállásán vették fel és foglalták írásba. Olykor azonban az is előfordult, hogy nem az ügyfelek, hanem azok akadályoztatása esetén vagy az ügy fontossága miatt maguk a levélkeresők szálltak ki, hogy írásba foglalják a rendelkezést. 1601-ben például Kibédi János és Kövendi Mátyás konvent szállt ki a főtéri kisebb templomhoz, ahol felvették az országgyülésező rendek nyugtáját arról, hogy Gyerőfi János fizetőmesteri hivatalában hűségesen járt el.18 Ez a példa arra vall, hogy a konvent új helyszíne a nemesség részére is megfelelőnek bizonyult, hiszen a diéták vagy a törvényszakok gyakran zajlottak Kolozsváron, és a vármegye nemessége is itt tartotta közgyűlését már a 16. század közepétől. De miként viszonyult a városi polgárság a konvent beköltözéséhez, és hogyan mutatkozik meg az új helyszín a requisitorok „termékeiben”, az okleveles anyagban? Mint láttuk, a hiteleshely új szervezetéhez Kolozsvár a helyszínt és a személyzetet is biztosította, minthogy a requisitorok a városi respublica polgárai voltak, amellett, hogy fejedelmi hivatalnokokként nemességet is nyertek. A szekularizáció előtt a kolozsváriak csak elvétve rendelkeztek a konventnél városi vagy vármegyei jószágaikról, a városi jog mellett a Tripartitum is kikötötte, hogy városi ingatlanra vonatkozó, örök érvényű bevallást csak a magisztrátus előtt lehet tenni.19 A szekularizáció és a hiteleshely beköltözése ebben 16 MNL OL F 15 32. kötet föl. 36r. 17 Szövegét ld. Bogdándi 2012. 100-102. p. 18 MNL OL F 15 15. kötet föl. 50v 5Ír. 19 Szentpétery 1930. 231-233. p.
