Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
126 Az érdekérvényesítés eszközei zése mellett szólt, a rendek által javasolt személyek beiktatása valószínűleg a bizonytalan politikai helyzet miatt elmaradt. A konventi hiteleshely világi alapon való újjászervezése, megfelelő személyzettel való ellátása és működési körének kiterjesztése végül csak az 1575 őszén kelt instmkció kibocsátása után ment végbe.12 A requisitorok hivatalba állítása azonban egyáltalán nem jelentette a város befolyásának csökkenését. A személyzet élére ugyan Somogyi Bálint klerikust nevezték ki, de a tényleges munkát végző levélkeresők mind szoros kapcsolatban állottak Kolozsvárral, lévén mindegyikük városi polgár. Az iskolázott kolozsváriak már a középkorban is szívesen vállaltak állást a város szomszédságában fekvő Kolozsmonostoron, így a konventi jegyzők jelentős hányada a városi írástudók közül került ki.13 Ez a jelenség a szekularizáció után, a hiteleshely és levéltár Kolozsvárra való költöztetésével természetesen tovább erősödött, a 17. század végéig ismert requisitoroknak több mint felerésze városi polgár származású volt, és kisebbnagyóbb jelentőségű tisztséget is viselt a városban. A 16. században működő levélkeresők közül Zalánkeményi Miklós a városi jegyzői hivatalból került a konventhez, az ítélőmesterségig emelkedő Kolozsvári Mártont a centumvirek közé választották, csakúgy, mint Kövendi Mátyást, aki előbb a város directoraként szolgálta a városi közösséget. A polgári személyzet mellett a konvent városias jellegéhez működésének új helyszíne is hozzájárult. A szekularizációval a fiskus birtokába, majd utóbb magánkézre került apátsági épületben nem maradhatott a levéltár, már csak azért sem, mert a kinevezett levélkeresők mind a város falain belül laktak. Nagyon valószínű, hogy a levéltári anyag és ezzel együtt a hiteleshely beköltöztetése a hiteleshelyi requisitorok 1575. júniusi kinevezése után, az ügyviteli utasítások átadásakor mehetett végbe. Ekkor az iratanyagot valószínűleg ideiglenesen a tanácsházban helyezhették el, és ettől kezdve a konventi levéltárnak csak ideiglenes városi őrzőhelye volt.14 így történhetett, hogy a 17. század közepén a conservatori tisztséget betöltő Pálfi István konvent Farkas utcai háza szolgált a hiteleshely „sekrestyéjeként” (domum... quae... pro sacristia sive conservatorio conventus Colosmonostrensis reputaretur), és ez a korábbiakban sem lehetett másként.15 Az elszórt adatokból úgy tűnik, hogy a konventi levéltárat kétfelé osztották: a kurrens anyagot a requisitorok saját házaikban, a konvent régi levéltárát viszont vélhetően bérelt szálláson őrizték. 12 Az instrukció kiadását ld. Jakó 1958. 54-56. p. Annotált változatai: Sunkó 2003. 79- 87. p. 13 Jakó 1990.1. 121. p. 14 A konventi levéltárról ld. Bogdándi 2012. 157-164. p. 15 Pálfi Istvánról bővebben ld. Bogdándi 2019. 71-80. p.
