Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Bogdándi Zsolt: A kolozsmonostori konvent... 125 vábbra is mindig jelen kellett legyen egy kolozsvári esküdtpolgár, a gyakorlatban azonban általában két polgár kísérte el a jegyzőt Kolozsmonostorra. János deák javadalmazását az átiratot igénylő fél által az átírásért fizetendő illetékekkel kívánták megoldani. Ennek értelmében a keresésért 50 dénárt, az átírás első lapjáért ismét 50 dénárt, minden további lapért 10 dénárt kérhetett a felektől.9 A nemesség azonban ezzel a megoldással sem lehetett elégedett. 1565 júniusában már a rendek kérték a fejedelmet, hogy a konventi levéltárat szállíttassa át Fehérvárra, és rendeljen a levelek kezelésére „méltó, hív és jámbor személy ek”-et, „kiknek ő felsége kegyelmesen fizetést is tégyen”.10 Az országgyűlés vélhetően nem tartotta biztosítottnak a levéltár megfelelő őrzését a kincstári birtokká vált egykori apátsági épületben és az is zavarhatta, hogy a jogbiztosító iratokat nem nemesek, hanem Kolozsvár városa kezelte. A költöztetés azonban újból elmaradt, az átiratokat továbbra is Óvári János deák írta és a város pecsétje alatt állították ki. Ez a terv végül lekerült a napirendről, 1568 nyarán a rendek már újra azt kérték a fejedelemtől, hogy Kolozsmonostorra is nevezzen ki requisitorokat. A levéltárőrök kinevezését azonban a fejedelem tovább halogatta. Az országgyűlés 1570 májusában újból megfelelő személyzet állítását kérte, sőt a rendek újabb igényekkel álltak elő. Ekkorra már egyre sürgetőbbé kezdett válni a nemesség azon igénye, hogy a régi, megszokott gyakorlatot élesszék újra, állítsák helyre a kolozsmonostori hiteleshelyet, és bízzák meg a requisitorokat a külső hiteleshelyi tevékenység (iktatások, tanúvallatások stb.) végzésével is. A levélkeresők javadalmazását a rendek bizonyos, a szekularizációval kincstári bevétellé lett dézsmák átengedésével kívánták megoldani, a fejedelmet pedig arra kérték, hogy a kolozsvári bíró számára külön hiteleshelyi pecsétnyomót készíttessen, ne a városi pecséttel erősítsék meg az iratokat.11 Az ügy megoldása érdekében a következő év novemberében a személyi javaslatokat is megtették, kérve immár az új fejedelmet, Báthory Istvánt, hogy Tolnai Miklós deákot, Csanádi János deákot és a kolozsvári jegyző Zalánkeményi Miklós deákot nevezze ki a kolozsmonostori hiteleshelyhez. Az új személyzet kijelöléséhez bizonyára az is hozzájárulhatott, hogy ekkoriban János deák oklevélhamisítás gyanújába keveredett, és emiatt egy időre börtönbe is került. Az a bonyolult eljárás, ahogyan az átiratok kiállítására sor került, sok viszszaélésre adott lehetőséget, főként ha az eredeti okleveleket nem a konvent sekrestyéjében írták át, hanem a városba vitték, ahol egy ideig a tanácsházban tartották. Habár János deák gyanúba kerülése is a konvent működésének rende9 Bogdándi 2012. 31. p. 10 EOEII. 289. p. 11 „az kolosvári bírónak az levelek pecsétlésére való pecsétet adjon, az ő kegyelmes ígíreti szerint.” EOE II. 372-373. p.
