Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
106 Az érdekérvényesítés eszközei ból is jól látszik, a céljuk elég széles palettát fogott át.9 Ez a spektrum magában foglalta az olyan eseteket is, mikor a város bevett szokás szerint hozzájárult a városban élő vagy ott megforduló méltóságok, hivatalnokok, katonák, városi küldöttek vagy diplomaták ellátásához. Az ellátási költségek könnyítésén túl ezeknek a „tisztelgő ajándékoknak” gyakran volt olyan célja is, hogy erősítsék a város pozícióit és/vagy javítsák a város és a célszemély közötti viszonyt. Ennek a spektrumnak a szélső szegmensét azok az esetek testesítették meg, mikor konkrétan kenőpénzként funkcionáltak ezek a juttatások.10 Sajnos a vizsgált szövegben nehezen lehet pontosan elkülöníteni a célokat. Mindazonáltal semmiképpen sem szabad ezeket egyfajta korrumpálási kísérletként felfognunk, még azokban az esetekben sem, amikor valamely orszá-gos főméltóságot, illetve udvari vagy magas rangú kamarai személyt részesítettek ajándékban. Az ilyen típusú juttatások ugyanis bevett gyakorlatnak minősültek a korszakban.11 A reprezentatív funkcióra utal, hogy a leggyakrabban előforduló ajándéktípus, a hal esetében gyakran kitértek a halak fajtájára, vagy kiemelték jó minőségét, ellentétben a város ellátásáról szóló bejegyzésekkel, amelyekben alig részletezték a halak fajtáját és minőségét. Mindezen túl kiemelhető, hogy az országos méltóságoknak, katonai és kamarai tisztviselőknek tett gesztusok körében kiemelt szerepe volt a nagyobb ünnepeknek, így a város megkülönböztetett figyelemmel kezelte a karácsonyt, a pünkösdöt és a húsvétot, illetve a személyes jellegű események közül az esküvőt, amelyre a város alkalmanként küldött ajándékot. A fent említett ajándékok mellett találunk olyan eseteket is, amikor a város saját tisztviselőinek vagy polgárainak juttatott valamit. Ezekben az esetekben azonban nagyobb figyelemmel kell fordulnunk ezek célja felé. A város ugyanis legtöbbször olyan feladat ellátása kapcsán fizetett saját polgárainak, amely áttételesen a város érdekérvényesítő törekvéseit erősítette. 1536 áprilisában például a bíró, a polgármester és három procurator bécsi útját, valamint négy heti ellátását finanszírozta. A számadáskönyv bejegyzésében külön kitértek arra, hogy a városvezetők és a jogászok a város ügyében jártak el Bécsben.12 Kivételes esetben előfordult, hogy nem élelmiszert vagy tárgyi ajándékot juttattak az illetőnek, hanem pénzt, így például a kirabolt Hendszi János pozsonyi polgárnak 9 H. Németh 2004.1. 208-210. p. 10 H. Németh 2004.1. 210-211. p. Hasonló esetekről tájékoztat Kenyeres István tanulmánya. Kenyeres 2011. 61, 66. p. 11 Köszönetemet szeretném kifejezni Kenyeres Istvánnak, H. Németh Istvánnak és Pálffy Gézának a témában 2019-ben, a VII. Várostörténeti Konferencián folytatott inspiráló beszélgetésért. AMB MmB K 86 föl. 107.12
