Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Tózsa-Rigó Attila: Pozsony érdekérvényesítési és kommunikációs stratégiája... 105 fontdénár 700 S' 1. ábra. A vizsgált juttatások értéke éves bontásban, 1525-1548 az egy évben ilyen kiadásokra fordított összeg. Ez az érték a negyvenes években jelentős növekedést mutat, az átlagos érték ebben az időszakban 106 fontdénárt tett ki. Ehhez képest az ötvenes években stagnáltak, míg a hatvanas években enyhén emelkedtek ezek az értékek. Időben legközelebb a hetvenes években (1573-tól) és a nyolcvanas években találunk olyan éveket, amikor kiugróan magas (300 fontdénár fölötti) volt az ilyen kiadások éves összege. Ebben a két évtizedben nominális értelemben jelentős növekedés tapasztalható. Végül a századforduló - a tizenöt éves háború időszakára eső - éveiben érdekes módon visszaesik ez a kiadástípus, átlagosan évi 60-70 fontdénár körüli értékekre. Ez azért is feltűnő, mert a kilencvenes években öt alkalommal is rendeztek itt országgyűlést, valamint az átvonuló katonaság parancsnokait is gyakran vendégül látta a városvezetés. Mielőtt áttérnék a részletes elemzésre, érdemes röviden kitérni arra, hogy mennyiben tekinthetők ezek a kiadások valóban ajándékoknak és/vagy a város érdekérvényesítő tevékenységének részét képező lobbitevékenységre fordított összegeknek. A legtöbb esetben már a megfogalmazás is utal a kiadások motivációjára. A húszas években és a harmincas évek első felében leggyakrabban a geschenkt (megajándékoz, megajándékozott) kifejezés jelzi a juttatások jellegét. A harmincas évek közepétől egyre inkább a vérért (megtisztel, megtisztelt) kifejezést használta a jegyző. H. Németh István a felső-magyarországi városszövetség elemzésekor már érintette ezeknek a juttatásoknak a szerepét. Amint az általa vizsgált források-
