Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
104 Az érdekérvényesítés eszközei- a vizsgált kiadások értéke évenkénti összesítésben;- kiemelt hangsúllyal a célszemélyek/célcsoportok köre;- az ajándékok/juttatások tipizálása, minőségi, mennyiségi mutatóik;- az egyes kiadástípusok értéke, összevetve a célszemélyekkel;- milyen célból vagy alkalomból került sor a juttatásra;- egyéb információcsoportok: a vizsgált forrásbázis a várostörténet mellett számos adattal szolgál további részdiszciplínák (pl. politika- és hadtörténet, hivataltörténet, agrártörténet, fogyasztás- és ártörténet) számára is. A fent vázolt időbeli keretek és módszertan segítségével kialakított adatbázis mintegy 6500 elemezhető információt tartalmaz. A teljes városháztartáson belüli arány mellett nominálisan is vizsgálhatjuk ezeket az összegeket. A szélesebb kontextus érdekében ezekhez a vizsgálatokhoz érdemes kibővíteni a vizsgálati kereteket. Az ajándékok értékének elemzését kiterjesztettem a 17. század első éveiig. Ezek a juttatások egyegy hivatali évben az esetek többségében nem lépték túl a 100 fontdénárt, és voltak olyan évek, amikor igen alacsony összeget, mindössze 20-30 fontdénárt költött a város ilyen jellegű kiadásokra.8 Az elemzett összegek jelentős hullámzást mutatnak. Az így elkészült diagramon (1. ábra) is jól látható, hogy három kiugró évvel számolhatunk. Először 1527-1528-ban, majd a harmincas évek közepén ugrott ki megint a vizsgált kiadások összeértéke. Amint azt a későbbiekben tárgyalni fogom, az 1528-as év azért volt kimagasló, mert ekkor a város jelentős ajándékokban részesítette a Ferdinánd koronázására utazó főméltóságokat és Ferdinánd rokonságát, valamint udvartartásukat. A második kiugró adat az 1535-ben, Pozsonyban rendezett országgyűlésre vezethető vissza. Végül a harmadik - az előzőekhez képest is - kiugró érték 1542-1543-ból származik. Ennek magyarázata az, hogy a Buda visszafoglalását célzó 1542. évi sikertelen hadjáratra induló csapatok parancsnokai részesültek jelentős juttatásokban. Kitekintésképpen megvizsgálhatjuk, hogyan alakult a városi ajándékoknak a teljes költségvetésen belüli részesedése. Amennyiben néhány éves periódusok átlagértékeit vesszük górcső alá, úgy érdemes kivenni az imént vizsgált három évet. Eszerint a húszas évek második fele és a harmincas évek között nincs számottevő különbség. Ezekben az időszakokban 56 és 60 fontdénár volt átlagosan 8 1 font = 8 Schilling = 240 dénár. Baraczka számításai szerint 1 számítási font 1,25 magyar számítási forintnak felelt meg. Baraczka 1965. A számadáskönyvben időnként előfordul egymás mellett a két pénznem. Ezek a szöveghelyek Baraczka számításait igazolják. így egy 1525-ös, Thurzó Eleknek küldött borajándék értéke 34 forint, ill. 42 font 4 schilling volt. AMB MmB K 76 föl. 59.
