Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Műhely - Máté Zsolt: Pécs helyrajza az 1546. évi török adójegyzék alapján
210 Műhely retlenül az iszlám régiók gyakorlatát folytatta. A teljes lakosságnak nemcsak vagyoni cenzushoz kötött részét, hanem általánosan a teljes férfinépességet (családfőket és az együtt lakó házas fiakat, legényeket) jegyzékbe vették. Utána állapították meg az adózók számát. (Például Pécs: 1546-ban5 492 háztartás, papokkal, kovácsokkal, deákokkal összesen 540, ezzel szemben adófizető [hane] 180, minden házra 50 [akcse] 9000 akcse.) Mert természetesen csak az fizetett adót, akinek vagyona volt, és évi jövedelme kitett legalább 300 akcsét. így a Halil-defterekből jól kivehető a házak száma, különösen ott - például Szegeden, Pécsett - ahol a foglalás nem ostrommal történt, s kezdetben a keresztények még házaikban maradhattak, sőt helyben maradásuk és vagyonjogaik zavartalansága kifejezett adóügyi cél is volt.6 Szeged, Csongrád és Buda esetében az is kiderült, hogy a mahallék szigorúan követték a középkori városszerkezetet,7 és az elnevezésükben is a helyiek által használt magyar idiómát használták a török nyelv hangjaival. Ez utóbbi így volt Pécsett is. (például Piacs ucsa mahalle - „cs”-vel, - n. b. a törökben nincsen „c”.) Emellett teljesen egyértelmű, hogy a későbbiekben áttértek a fentebb említett, vagyoni cenzus alapján való összeírásra. Pécsett 1554-től érvényesülhetett az, hogy csak az évi 300 akcse (6 frt) jövedelmet elérő családfők kerültek a defterbe. A meghódított területek lakosságának adóztatása, az állami bevételek növelése elsődleges cél volt. Ahol van Halil defterdár működése idejéből való előzmény, ott az 1550 utáni defterekben összeírtak száma mindenütt drasztikus csökkenést mutat, amit sokszor pusztulással, elvándorlással magyaráznak. Bár ilyen is volt, de ha a csökkenés az adózási cenzussal magyarázható, kevésbé drámai a helyzet. Később az adózók számának növekedésével is találkozhatunk, ami a lakosság visszaköltözésére, gyarapodására is utalhatna, ha nem tudnánk, hogy a lakosság szegényedése miatt a vagyoni cenzus csökkentésével igyekeztek az adózók számát növelni. Tudjuk, hogy a tizenöt éves háború és a visszafoglaló háborúk negatív hatásai miatt a hódoltság végére a lakosság száma alaposan lecsökkent, és az épületállomány is jelentősen pusztult. 5 Vass. 1996. A fordító a törökbe átírt magyar szavakat török kiejtés szerint adta vissza. (Lásd a Függelékben.) A tanulmányban ezeket a szavakat a mai magyar formában használom, (pl. ucsa = utca, Piacs = Piac). A régies magyarra utaló Fazokas szót meghagytam Fazokasnak, de a Szent Tomast Szent Tamásként használtam. 6 Káldy-Nagy 1970. 9. p. 7 Káldy-Nagy 1960.3. p. A törökök a magyar adórendszerhez is igazodtak, nálunk a dzsiszje adót filori (forint) adónak is nevezték. Az összeíráshoz eligazításként bizonyára a magyar összeirókat (a későbbi fertálymesterek akkori megfelelőit) is igénybe vették. (Blazovich László szíves közlése.)
