Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
IGNÁCZ KÁROLY A KÖZTÉR MINT POLITIKAI CSATATÉR Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939* A választásokról szóló szavaink, fogalmaink és jelzőink gyakran a háborúhoz kapcsolódnak. Már maga a kampány szavunk is hadjáratot jelent, és többek között választási csatáról, szavazótóóorokról és plakátúareról beszélünk. A háborúhoz hasonlóan a választási kampány is „sűrített történelem”, amikor „az élet megszokott rendje felborul, s rövid időre más szabályok lépnek életbe”.1 Ha a kampány egyfajta háborús hadjárat, akkor a köztér, az utca lesz az egyik hadszíntér, politikai csatatér. Ennek szerepét és jellegét fogom bemutatni a két világháború közötti fővárosi választások esetében, az alábbi fő kérdésekre koncentrálva. Milyen különleges szabályok vonatkoztak az akkori kampányra és annak utcai hadszínterére, hogyan és miért alakították, változtatták azokat? E keretek között - esetenként azokon túl - az egyes szereplők hogyan használták e teret a kampány és a választás idején, és ki, hogyan ellenőrizte, felügyelte az ő térhasználatukat?2 E bemutatás során érinteni fogom az akkori választási kampányok általános kérdéseit is, de nem foglalkozom azoknak olyan részterületeivel, amelyek nem kötődnek az utca mint köztér világához.3 A téma tárgyalásához röviden utalnom kell három fontos, nagyobb ívű politikai-társadalmi folyamatra, amelyek meghatározták a vizsgált időszak választásait és így a kampányait is. 1. A tömegpolitika kialakulása és azon belül a választójog kiterjesztése 19-20. századi nemzetközi folyamat. Ebből Magyarország sokáig, lényegében 1918-ig kimaradt, ugyanakkor a parlamentközpontú elitista politika mellett, részben pont azzal szemben, a tömegek, elsősorban a szervezett munkások már az I. világháború előtti években, illetve a háború második felében beléptek a közéleti színtérre. A nagyobb városokban, így Budapesten is ez az utcai politizálás eszközeinek alkalmazását is jelentette.4 A háborús vereség után 1918 * A tanulmány a KI24142 azonosítószámú OTKA pályázat támogatásával készült. 1 Z. Karvalics 2016. 12. p. Lásd még Cieger 2016a. 47. és 53-54. p. 2 Vő. Gerhard 2011. 138. p. 3 A kor országos választási kampányairól általában lásd Ignácz 2016. 4 Lásd például az ún. „vérvörös csütörtököt”, azaz a 1912. május 23-i százezres munkástüntetést, majd 1917-1918-ban a május elsejei, illetve a választójogot és békét követelő demonstrációkat. Ignácz 2017. 175-176, 180, 183, 203-205, 211, 218-219. p. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiv. 2019. 143-169. p.
