Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
144 Tanulmányok őszén deklarálták, majd 1920-ban alkalmazták is a (közel) általános és titkos választójogot. Ezt ugyan 1922-ben a Bethlen István-féle választójogi reformmal korlátozták, azaz visszalépés következett, de ezt figyelembe véve is, a Horthy-korban a tömeges választójog megmaradt, Budapesten titkos szavazással. 2. A politika professzionalizációja és azzal összefüggésben a választási kampány átalakulása szintén nemzetközi folyamat, amely Magyarországon is korábban, már a dualizmus idején megindult.5 A tömegpolitika kialakulása és a választójog kiterjesztése aztán magával hozta a kampány jogi szabályozásának pontosítását és bővítését is6 - a kérdés az volt, hogy ez pontosan hogyan, milyen felfogásban valósul meg. 3. Végül a harmadik folyamat az állami szerepvállalás, azon belül a szabályozó és az ellenőrző funkciók kiterjedése volt az I. világháború alatt. Ez együtt járt azzal, hogy a központi hatalom egyre több (helyi) társadalmi és politikai kérdésről egyre részletesebb képet kívánt és részben tudott is nyerni. Ezt Magyarországon erősítette az 1918—1919-es események- a jobboldal szempontjából - „sokkja” is, így a Horthy-kor nem demokratikus politikai rendszereiben a hatalom ellenőrző és korlátozó szerepe meghatározó volt az egész választási folyamatban. „A régi Pest kortesvilágát már-már elfelejtettük”- a kampány és a választás napjának átalakulása Az I. világháború utáni változások megértéséhez röviden érdemes kitérni az előzményekre, azaz a dualizmus korának kampányaira, mert azok a kortársak számára is fontos viszonyítási pontot jelentettek. Az 1920-as évek új típusú választási kampányát több újságcikk is a régihez hasonlította, azzal szemben mutatta be. „A régi Pest kortesvilágát már-már elfelejtettük. Zászlóerdő, kalap-toll és kurjongatás - a múlté, a régi jó idők halványuló emléke, amikor még magyar képviselőt választott Arad, Temesvár, Szabadka, Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár... Csonkamagyarország fővárosában a plakát és a röpcédula a választási finish fegyverei. Az egyik az ostor, a másik a sarkantyú és a sokféle szín kaleidoszkópja előtt, a buzogány fej-nagyságú betükáosz hipnózisában ugyan-5 Cieger 2010, Cieger 2016a, Cieger 2016b. 6 Köztük olyan reformokkal is, amelyek már az 1910-es években hozott törvényekben megjelentek, de gyakorlati megvalósításukra csak a Horthy-korban került sor.
