Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Bodovics Éva Judt: Kié itt a (köz)tér? A folyómeder mint köztér használatának gyakorlata Miskolcon a 19. század végén
82 Tanulmányok Korábban a szemétkihordás rendszertelenül, vállalkozók eseti megbízásával folyt,44 s annyiban merült ki a gyakorlat, hogy a városból összegyűjtött trágyát a Szinva patak városon kívüli részébe, vagy pedig a Sajóba öntötték.45 A lakosság nagy része azonban legtöbbször maga szabadult meg a szeméttől úgy, hogy azt vagy a Szinvába, vagy a Pecébe öntötte. Az árvíz után mindenképpen szükségessé vált ennek a sok szempontból is káros gyakorlatnak a megszüntetése. Ezért a városvezetés egyrészt elhatározta, hogy a szemétszállítást ezentúl saját kezébe veszi, másrészt szigorúan ellenőrizte a patakmedrek tisztaságát és súlyosan szankcionálta a szabályok ellen vétőket. Az árvíz után nagyobb figyelem vetült a mészárszékekre és marhahizlalókra is, amelyek tevékenységük melléktermékeit rendszerint a Szinvába eresztették. Kohn Salamon marhahizlalójának egészségügyi vizsgálatáról így írt a tiszti orvos: „megvizsgálván a Kohn féle főzdét és hizlaldát: ott mindennemű növény és állati már nemcsak erjedésnek de rothadásnak indult anyagokat is találtam. A pálinka főzde előtti Szinva meder, valóságos kórgerjet, úgynevezett mocsár lázra való hajlamot idéz elő, a közlégnek fertőzése által első sorban, második sorban a közel eső kútak talajának fertőző átívódása által.”46 Mindezek eredményeképpen, ha már a súlyos árvizek elkerülése érdekében mindenképpen újra kellett gondolni a város eddigi vízhasználati és árvízvédelmi módszereit, hosszú távon megfogalmazódott az a cél is, hogy Miskolcot a kornak megfelelő színvonalú csatorna- és ívóvízhálózattal kell ellátni. A távlati célok mellett azonnali változtatásokat is eszközöltek: megtiltották, hogy bárki szennyvizet vezessen a patakokba, ami egyszerre szolgált higiéniai és árvízvédelmi célokat, korlátozták a városban hizlalható sertések számát,47 valamint elrendelték szabályosan megépített „ürgödrök”, vagyis emésztő gödrök létesítését.48 Továbbá a mészárszékeket is sokkal szigorúbban ellenőrizték.49 A meghozott intézkedések azonban nem érték el a kívánt hatást. 44 A vállalkozók nem a város egész területéről gyűjtötték össze a szemetet, hanem csak azoktól, akikkel szerződést kötöttek, mint ahogyan Lévy Ignác is tette, aki 300 lakossal állt szerződésben. Mielőtt a szemetet valamelyik patakba ürítette volna, kiszedte belőle a még értékesíthető csontokat, rongyokat és egyéb hulladékokat. MNL BAZML IV.1905.b 1829/1880. 45 MNL BAZML IV. 1905.a 438/1876. 46 MNL BAZML IV. 1905 .b 466/1879. 47 Rendőri szabályzatok, 1874. 29. §; MNL BAZML IV.1905.b 51/1881. 48 MNL BAZML IV. 1902.a 94/1884. 49 Uo. 98/1880.
