Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Bodovics Éva Judt: Kié itt a (köz)tér? A folyómeder mint köztér használatának gyakorlata Miskolcon a 19. század végén
Bodovics Éva Judit: Kié itt a (köz)tér? 83 „A városi hatóság és polgármesterünk elismerést érdemlő gondoskodó kezdeményezése, az üdvös és jó iránti fogékonyságáról bizonyságot tevő buzgalmas törekvése a köztisztaság, rend érdekében már életbeléptetett alkotások, városunk közegésség ügyének fentebb vázolt szomorú állapotán múlhatlanúl javítottak, és a város belterületén keresztül vonuló Szinva és Pecze patakok szabályozása, tisztán tartása, s annyi helyi érdekű szabályrendelet végrehajtása is, az úgyszólván legnagyobb kincset képező közegésség jótékony emelésére kétségtelenül közrehatnak ugyan; mindamellett azonban be kell vallanunk, hogy közegésségi viszonyaink javulása nagyobb mérvben még sem észlelhető.”50 Ezért a javulás felgyorsítása érdekében elhatározta a városvezetés, hogy a húsvágás gyakorlatát kihelyezi a városból annak minden egészségkárosító hatásával együtt, és a város határában, a Sajó partján egy városi mészárszéket fog építeni. így „kellő szigor és erélyes ellenőrzés, lelkiismeretes felügyelet mellett jövőre ki lesz zárva még eshetősége is annak, miként az egésségre ártalmas és élvezésre nem alkalmas állatok, sertések húsa az üzlet emberek részéről egyesek egésségének nem mindig szándékosan, de legtöbb esetben kapzsiságból előidézett, és talán helyre sem hozható kárára kiméressék, illetve feldolgozva a közfogyasztásnak átadassák.”51 A vízhiányos Pece-meder problémáját is megpróbálták orvosolni azáltal, hogy egy a Szinva és Pece patakot összekötő csatornát terveztek, amelynek révén állandóan víz juttatható a Pece medrébe.52 Bár az átfogó csatornázási tervek első változata már 1888-ban elkészült,53 a megvalósításra közel húsz évet kellett várni. Tanulmányomban arra vállalkoztam, hogy a víz- és mederhasználaton keresztül bemutassam a köztér egyik sajátos formája, a vízmeder használatát és az arról alkotott elképzeléseket. Láthattuk, a város és annak lakosai eleve másként gondolkodtak a víz mint erőforrás felhasználhatóságáról: míg a város köztulajdonnak tekintette azt, amely felett a hatóság őrködik, addig a miskolci polgárok olyan köztulajdonnak tartották, amelyhez mindenki a maga igénye szerint férhet hozzá. Ha már a vízhasználat kérdése is ennyire zavaros, akkor a mederhasználat még több problémát vethet fel. A legtöbb esetben ugyanis - amikor a mederben víz van - a meder és vízhasználat lényegé50 MNLBAZMLIV.1902.a30/1889. 51 Uo. 52 MNLBAZML IV. 1902.a 59/1886. 53 MNLBAZML IV. 1902.a57/1888.
