Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Bodovics Éva Judt: Kié itt a (köz)tér? A folyómeder mint köztér használatának gyakorlata Miskolcon a 19. század végén
80 Tanulmányok bírói segélyt kérni ki, és elegendő lesz a víznek lebocsájtását jövőre nézve rendőri úton betiltani.”37 Az állandó forrással nem rendelkező Pece-patakok esetében szintén a vízhiány okozta a legnagyobb problémát. Miután a városvezetés megtiltotta, hogy a belvárosban nagyobb mennyiségben sertést hizlaljanak,38 a tenyésztők a Miskolcot északról szegélyező domboldalakra tették át telepeiket, pontosan oda, ahonnan a Pecék levezették a csapadékot. A környéken pincével bíró lakosok panaszaiból derül ki, hogy a sertéstenyésztők előszeretettel nevelgették állataikat az üres Pece-mederben.39 Amikor 1876-ban Tóth Endre és Lőrinc Antal a Pece-mederben sertéshizlaló felállítására kért engedélyt, a városvezetés határozottan megtagadta a kérést. Sőt, tovább is ment: „Egyszersmind utasíttatik Rfendőr]. kapitányi hivatalunk, hogy a régibb idő olta ugyanazon völgyön a pecze fenekén elhelyezett s a Matuskovics József és Majercsik Jósef tulajdonát képező hizlalókat mennyiben azok kerítéseikkel időközben a pecze medrébe foglalólag terjeszkedtek volna, régi határaikra saját hatáskörében helyezze vissza, illetve mennyiben azok a víz lefolyására gátlólag a közegészségre károsan s az ott levő pinczék tulajdonosai tulajdon illetőleg használati jogának korlátozására jelen állapotukban meg nem tűrhetők volnának, azokat a pecze parton levő, s szintén a Matuskovics József és Majercsik Jósef tulajdonát képező szántóföldeken helyeztesse el, s gondoskodjék hogy az ott hizlalt sertések a szükséges ivóvízben ne a pecze de kút használata által részesítessenek.”40 Bár konfliktusok folyamatosan adódtak, rövidebb-hosszabb időn belül általában sikerült rendezni azokat. Amikor azonban a gazdasági érdekeken felül rendőri és higiéniai szempontú biztonsági problémák is felmerültek, a városvezetés határozottabban lépett fel a rendbontókkal szemben. Az alaposabb ellenőrzésre, a szabályok erélyesebb betartatására az 1878. évi katasztrofális árvíz utáni években láthatunk egyre több példát, amikor is általános célkitűzéssé vált, hogy elejét vegyék egy hasonló méretű áradásnak. A hatóság pedig mindent el is követett ennek érdekében: kimondta, hogy a veszélyes malmokat el kell távolítani a patakmederről, mindkét patak medrét szabályozni kell, a partfalakat tartós módon kell megerősíteni, a hidakat át kell alakítani, a me-37 Uo. 38 MNL BAZMLIV. 1905.a 672/1871. A város területén tartható sertések számát 12 darabban maximálták. 39 Uo. 548/1871:305/1877. 40 Uo. 29/1876.
