Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Bodovics Éva Judt: Kié itt a (köz)tér? A folyómeder mint köztér használatának gyakorlata Miskolcon a 19. század végén
Bodovics Éva Judit: Kié itt a (köz)tér? 79 vagy elsodort partfal nemcsak az adott birtok tulajdonosára, hanem a többi vízfelhasználóra is veszélyt jelenthetett. A partoldalak megerősítésekor a város különösen figyelt a szabályok betartására, nehogy a telektulajdonosok a kelleténél beljebb menjenek a köztérnek minősülő patakmederbe, ezáltal növelve meg jogtalanul telkük méretét. Ezért biztosokat küldött ki a helyszínre, hogy azok jelöljék ki a visszaállítandó partvonal irányát. A tulajdonosnak a kijelölt partvonal mentén kellett elvégeznie a partszakasz cölöpözését, majd a cölöpök bedeszkázását. Egyéb építkezésekkor is hasonló szigorral járt el. Legtöbbször azonban nem a földszerzés érdekében szabálytalankodtak a tulajdonosok, hanem azért nem tettek eleget a hatósági felszólításnak, mert nem tudták fedezni a parterődítés költségeit. 1884-ben Kóós Márton, Varga István és Mrencsó Pál lakosokat a Szinva partján lévő telkeik partjának megerősítésére - a város által elkészített árvízvédelmi védfal folytatására - szólította fel a hatóság. Kóós és Varga hozzá is kezdett a védfal elkészítéséhez, ám Mrencsó Pál és neje anyagi nehézségeikre hivatkozva arra kérték a városvezetést, hogy előlegezzék meg nekik a költségeket, s készítsék el a szükséges védfalat. Mrencsóék kötelezték magukat, hogy a 443 forintot és 21 krajcárt kitevő összeget három év alatt, 6%-os kamat mellett visszafizetik a városnak.34 Árvíz nélkül is akadt éppen elég probléma a vízhasználat körül. Ideális esetben a vízhasználók egymás igényeinek tekintetbevételével folytatták volna saját tevékenységüket. Ez többnyire azonban nem valósult meg. Számtalanszor megesett, hogy egyik-másik vízfogyasztó a kelleténél nagyobb mennyiségű vizet vont ki a patakból vagy a malomárokból, ezzel pedig a többiek üzletét károsította.35 Eichinger József, az úgynevezett Király-malom bérlője 1878-ban arról panaszkodott a városvezetéshez írott levelében, hogy amióta megnyílt Diósgyőrben a vasgyár, amely felfogja a Szinva vizének jelentős részét, alig érkezik víz a malmára, amit még tovább csökkent az uszoda és korcsolyapálya, valamint Zurich János jégkészítője is.36 A kiküldött bizottság megvizsgálván a helyzetet úgy találta, hogy az említett vízhasználókon kívül többen a malomárok vizét csatornákon keresztül saját kertjük locsolására használják. „[Mjiután azon szomszéd telkek tulajdonosai a malomárok gátjainak fenntartásához nem járulnak és nem is kötelesek járulni, ekként a nem természet által hanem mesterségesen alkotott malomárokban lefolyó vízhez nem lehet joguk, és miután a kérdésnek ily állása kétségtelen, felesleges lenne a városnak ezért 34 MNL BAZML IV.1905.a 132, 310, 427/1884; IV.1905.b 310, 427/1884. 35 MNL BAZML IV.1902.C 27, 129/1878. 36 Uo. 27/1878. A problémát már két évvel korábban is jelezte, s a kiküldött bizottság jogosnak is találta sérelmét, mégsem sikerült változtatni a helyzeten.
