Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Bodovics Éva Judt: Kié itt a (köz)tér? A folyómeder mint köztér használatának gyakorlata Miskolcon a 19. század végén
78 Tanulmányok ban esett kár helyreállítási költségeit a malomcsatomát használó valamennyi természetes vagy jogi személy között osztották fel.29 Mondani sem kell, hogy a vízfelhasználók sokasága, valamint a nem teljesen egyértelmű joggyakorlat számos visszás helyzethez, konfliktushoz vezetett, amelyet akár hosszas pereskedés is követhetett. Nem mindig sikerült ugyanis eldönteni, hogy ki milyen munkálatokért volt felelős, ahogy azt sem, hogy kinek milyen arányban kellett viselnie ennek költségeit. A városvezetés elsősorban annak megállapítására törekedett a szükséges építések, javítások vagy éppen a medertisztítások alkalmával, hogy az elvégzett feladatból ki milyen arányban profitált. Hogy pontosan milyen módon sikerült ezt az arányszámot meghatároznia, nem tudni, de a számos beérkezett panaszból arra következtethetünk, hogy az érdekelt felek előtt sem volt világos a döntésmód. Az úgynevezett felső zúgó, illetve a malomcsatoma helyreállításakor, amelyet az 1878-as augusztusi árvíz rombolt szét, többen is megtagadták a rájuk kiszabott költséghányad megfizetését.30 Az 1447 forint 70 krajcár összköltséget a város öt részre kívánta osztani a malomszám alapján a négy malomtulajdonos között.31 A kása- és daramalom-tulajdonos, Mildner Alajos ezt az elképzelést nem tartotta igazságosnak, s kérte, hogy az összeget ne a malmok, hanem a malomkövek száma alapján osszák meg.32 Az érvelés ésszerűnek tűnik: a nagyobb kapacitással, következésképpen nagyobb haszonnal működő malmok tulajdonosai ne ugyanannyit fizessenek, mint a kevesebb kővel őrlők. Ezt a város is csakhamar belátta, és a malomkövek alapján osztotta fel a helyreállítás költségeit.33 A patakmeder partoldalának karbantartása is számos esetben vezetett nézeteltéréshez a városvezetés és a telektulajdonosok között. A vízjogi törvény értelmében ugyanis a partoldal helyreállítása és jó karban tartása a patak partján tulajdonnal bíró személy/intézmény feladata volt, ezért a városvezetés közbiztonsági érdekekre hivatkozva felszólíthatta a tulajdonost a helyreállítás elvégzésére és a szabályok betartására. A partoldal miatti konfliktusokra legtöbbször természetesen az áradások és árvizek után került sor. A vízár által megrongált 29 Miután a malomárok mesterséges építmény, bár a patak vizének nagyobb hányadát tartalmazta, karbantartása és a benne lévő víz kizárólagos használata azoknak joga, illetve kötelessége, akik azt építették. MNL BAZML IV. 1902.c 27/1878. 30 MNL BAZML IV.1905.b 916, 1100, 1102, 1160/1881. 31 Mildner Alajos Ferenc (kása- és daramalom), Légrády József (Bük-malom) és a református egyház (Papmalom) egy-egy malommal, a város pedig két (Fáy- és Király-malom) malommal bírt a malomcsatomán, amelynek vizét a nevezett zúgó duzzasztotta fel. MNL BAZML IV.1905.b 755/1880. 32 MNL BAZML IV.1905.a 1878/930. 33 MNL BAZML IV.1905.b 1129/1880.
