Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Bodovics Éva Judt: Kié itt a (köz)tér? A folyómeder mint köztér használatának gyakorlata Miskolcon a 19. század végén
Bodovics Éva Judit: Kié itt a (köz)tér? 77 gáltatta a kérdést a városi mérnökökkel, úgy határozott, hogy a medertisztításra félretett 1500 forint „helyesen be nem fektethető” e célra, és a pénzből inkább a megrongálódott partoldalt erősítette meg, a medertisztítási munkálatokat pedig a következő évre halasztotta.24 Az 1878. évi augusztusi árvíz után azonban már nem lehetett elodázni a feladatot, s a malomárok tisztításának költségeit 60-40% arányban osztották fel a malmok, valamint a tímárok és Kohn Salamon gőzmalom-tulajdonos között. Továbbá a rendelkezés azt is kimondta, hogy akinek a malomárok mentén egynél több telke van, az a költségekből telkeinek száma arányában részesedik.25 A malomtulajdonosok malmaik számának arányában vették ki részüket a tisztítási költségekből, egy-egy malom után 50 forintot fizettek.26 Bár a malomtulajdonosok úgy vélték, hogy az összeg kifizetésével egyszer s mindenkorra letudták a malomárok tisztántartásához való hozzájárulásuk kötelezettségét, a városvezetés figyelmeztetett: „a malomtulajdonosok által tett azon kijelentés jogosultságát el nem ismerjük, hogy ezen árok kitisztítás költségei fedezését most egyszer mindenkorra fogadják el, s kijelentjük hogy hasonló munkálatok költségei jövőre is mint a múltban is mindenkor a malom tulajdonosok aránylagos terhét képezendik.”27 Áradás után azonban nem pusztán a medret kellett kitisztítani, hanem az építményekben esett károkat is helyre kellett hozni. Hiszen a vízár vitt mindent, ami az útjába került: malomkereket, zúgókat, amelyek felduzzasztották a közös malomcsatomában a vizet, szétrombolta a partoldalt, kimosta a házak, hidak, vágóhidak tartóoszlopait. A helyreállítás költségeinek viselése eltérő módon történt attól függően, hogy az anyamederben, vagy a közös használatú malomárokban keletkezett a kár. Az anyamederben vagy annak partján elhelyezkedő építmények esetében a tulajdonos állta a javítás díját,28 míg a malomcsatomá-24 MNLBAZMLIV.1905.a 645, 927/1876. 25 MNL BAZML IV.1905.b 921/1878. Povovszky Illés, akire 10 forintot róttak ki a zúgó költségéből, mivel a malomárok vizét használta kertjének locsolására, fellebbezésében arra hivatkozott, hogy azért nem hajlandó kifizetni a kérdéses összeget, mert a kerttulajdonosok „örökidőktől” ingyen használhatták eddig a vizet. De egyébként is kutat kíván fúrni, így a malomárok vizére nem lesz szüksége. MNL BAZML IV.1905.b 335/1883. 26 MNL BAZML IV. 1905.a 412/1879. 27 Uo. 28 A hidak kivételt képeztek ezen gyakorlat alól, mivel azokat nem kizárólagosan a tulajdonos használta. Esetükben a költségarányok megállapítása még problematikusabb volt, mint más építményeknél, hiszen hogyan lehetett megmondani azt, hogy az építő/építtető (pl. a Református Egyház a Papmalomhoz vezető híd esetében), vagy pedig a lakosság használja-e nagyobb arányban a kérdéses hidat?
