Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Gyimesi Emese: A városi tér gyermekszemmel. Pest-Buda a 19. század közepén
38 Tanulmányok A flânerie mint hétköznapi városi gyakorlat Michel de Certeau szerint a mindennapi élet számos gyakorlata között a városi séta központi jelentőségű, amelynek megvan a maga saját retorikája. A sétálás fontosságát De Certeau azzal magyarázza, hogy a nyelv és a séta között olyan hasonlóság fedezhető fel, mint a szövegalkotás művészete és az útvonal megkomponálásának művészete között.39 A fiatal Horvát Árpád naplószerű szövegében megjelenő gyakorlatok szervesen illeszkedtek az 1860-as évek városi kultúrájának hétköznapjaiba. A kisfiú a nevelőjével együtt egy kávéházba ment reggelizni, ahol a „képes lapok” nézegetésében lelte örömét, ezután a vizsgára várva az idő eltöltése végett céltalan sétába fogtak, a kirakatok nézegetése és a Duna-parti séta pihentető kószálást jelentett számukra a vizsga kellemetlen eseménye előtt, majd azt követően a nevelő megengedte a fiúnak, hogy gesztenyét vegyen magának. Ezek a jelenetek felhívják arra a figyelmet, hogy az ilyen típusú séták, kószálások (flânerie) szervesen hozzátartoznak a nagyvárosi élet hétköznapjaihoz, ezért bárki lehet flâneur, akár csak pár percre is. Ezért a. flâneur 19. századi kontextusban sem kizárólag felnőtt férfialak lehet. A forrásban szereplő jelenetek épp arra hívják fel a figyelmet, hogy a kószálás sokkal inkább hétköznapi, városi gyakorlat, amely valamilyen szinten minden nagyvárosi ember életéhez hozzátartozik, mint egy pontosan definiálható és megragadható embertípushoz vagy társadalmi csoporthoz (felnőtt férfi flâneur) köthető tevékenység. Milyen más formákban jelent meg a kószálás gyakorlata a Horvát-fiúk szövegeiben? Milyen hatást gyakorolt erre a korabeli sajtó? Az iratanyag számos pontja utal arra, hogy a gyermekek jól ismerték az újságok egyes rovattípusait. A közéleti, városi eseményekről tudósító rovatok (például a Fővárosi Lapokban szereplő Fővárosi hírek vagy a Nefelejts Mi újság rovata) mintájára jöhetett létre a Tarka Művekben a Hársfa utcai hírek rovat, amelyben saját utcájuk és házuk apró eseményeiről tudósítottak. Például 1866. január elsején: „Ma egy úriasan öltözött hölgy ment végig az utczán, megcsudáltatott és megbámultatott”40 és január 9-én: „Ma az utczán több ember volt 5nél!”41 A gyermek narrátorok úgy jelennek meg ezekben a szövegekben, mint az utca figyelmes, mindent érzékelő megfigyelői, akik a felnőttek számára triviális dolgokról sem felejtenek el tudósítani. Ahogyan Baudelaire jellemezte a gyermek flâneurt, a legmagasabb fokú érdeklődést mutatják minden esemény iránt, a leghétköznapiabbakat is beleértve.42 39 De Certeau 1999. 131. p. 40 Gyimesi 2019. 187. p. 41 Gyimesi 2019. 189. p. 42 Baudelaire 1995. 7. p.
