Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
Kőszegi történetek 293 Bokányi Péter-Mátay Mónika-Söptei Imre- Mizsei Zoltán-Trádler Henrietta Kőszegi történetek Szerk. Mátay Mónika. Kőszeg, 2019. Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete. (Beszélő Városok.) 259 p. Kőszeg különleges település: az egykori szabad királyi várost a 19. századi modernizáció egyáltalán nem érintette pozitívan. Mialatt hazánk számos városa hatalmas fejlődésen ment keresztül, Kőszeget a vasúti és az ipari fejlesztések csak kis mértékben és megkésve érintették, így abban az időben, amikor Budapest Közép-Európa egyik legdinamikusabban fejlődő városa volt, Kőszeg lassan a perifériára szorult. Ezt a helyzetet csak erősítette a trianoni békediktátum, amikor a kisvárosból határváros lett. Fejlődése elakadt, és csak a 20. század végén indult meg ismét. Mégis, Kőszeg 20. századi története a magyar történelem foglalatának is tekinthető: a város történetét sorsdöntőén befolyásolták az olyan események, mint az I. világháború, a trianoni békeszerződés, a nyilasuralom és a holokauszt, vagy akár a szocialista korszak, a rendszerváltás, majd hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz. így aztán némiképp logikusnak tűnhet, hogy éppen erről a városról jelenjen meg olyan településtörténeti munka, amely a helyi olvasóközönség mellett igényt tart az országos közvélemény figyelmére is. A kötetet Mátay Mónika szerkesztette. Az egyes fejezeteket olyan szerzők jegyzik, akik az adott területnek szakértői. Ez kétségkívül a könyv egyik nagy erénye - bár bizonyos szempontból hibája is. Erény, mert ez a szerkesztési elv szavatolja, hogy az egyes témákat tényleg a leginkább autentikus szerző tárgyalja; ugyanakkor hiba, amennyiben az olvasó inkább egy szerző vagy egy szerzőpáros sajátos látásmódjára lenne kíváncsi. Vajon mennyire tekinthetők tipikusnak a kötetben leírt történetek? Egyáltalán, mit is értünk az alatt, hogy egy történet tipikus? Végső soron létezik-e tipikus történet, vagy a valóságban csak mi, az értelmezők próbálunk a sok egyedi és egymáshoz valójában nehezen köthető történetben olyan közös jegyeket találni, amelyeket aztán tipikusnak bélyegezhetünk? Úgy gondolom, ezek a kérdések, amelyek az olvasás során mindvégig ott jártak a fejemben, jogosan feltehetők minden helytörténeti munka esetében. Különösen igaz ez a Kőszegi történetekre, amely kimondottan törekszik az érdekes és egyedi történetek felvonultatására. A kötet nagyon ügyes megoldással alulnézeti perspektívából mutatja be Kőszeg történetét. Ahelyett, hogy kronologikus sorrendben haladva elmesélné, hogyan alakult ki a középkori városból a modem Kőszeg, tematikus szerkesztés érvényesül. Az öt fejezetet tartalmazó kötet inkább az egyéni történetekre koncentrál, legyen szó egyes emberek, családok vagy akár épületek, intézmények történetéről - ezek a történetek képeznek olyan egységet, amelyekből az olvasó előtt egy élő, lélegző közösség múltja rajzolódik ki. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiv. 2019.293-298. p.
