Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
294 Recenziók A Határesetek című fejezetben az országhatárra szorult város problematikájával foglalkozó három tanulmány kapott helyet. Az Ottlik Géza Iskola a határon című művének helyszínt adó intézmény története izgalmas színfoltként jelenik meg e fejezetben, hiszen az egykori osztrák-magyar katonaiskola a maga anakronisztikus létezésével nagyon is jól mutatja, milyen szürreális helyzetben találhatta magát Kőszeg egész társadalma, miután a trianoni békeszerződést követően hirtelen teljesen átalakultak az itteni élet keretei. A fejezet másik két tanulmánya a kőszegi közösség változásokra adott válaszkísérleteit elemzi. A Kis „Grác” című tanulmányban a határhelyzet csak egyike az elemzett problémáknak - ez a kőszegi idegenforgalom történetét mutatja be a 19. századi kezdetektől egészen a 21. századig. Kőszeg idegenforgalmi fejlődése - a tanulmány szerint - azért indult meg, mert a modernizációban nem volt képes lépést tartani sem az országos ütemmel, sem pedig olyan környékbeli városokkal, mint Sopron, Győr vagy Szombathely, amelyekben az iparosodás sokkal sikeresebben zajlott. Kőszegen ezzel szemben az iparosodás korszaka inkább a hanyatlás ideje volt, a város a modernizációnak inkább vesztese lett. Sok más városhoz hasonlóan kénytelen volt alternatív megoldásokat keresni - és az idegenforgalom már a 19. század nyolcvanas éveiben lehetőségként kínálkozott. Izgalmas látni, hogyan alakult Kőszeg arculata az idegenforgalom megjelenésével, és hogyan használta ki a város a meglévő adottságait. Az itt bemutatott történet már csak azért is fontos, mert a 19. századi urbanizációt és modernizációt és az ezekkel járó problémákat inkább az olyan sikeres városok példáin keresztül ismerhetjük, ahol ezek a folyamatok nagy ütemben zajlottak le - a versenyben lemaradt településekről jóval kevesebb szó esik, holott ezek legalább olyan számban voltak, mint a sikeresek. Az Érkezők és távozók című rész szereplői olyan neves személyek, akik ugyan nem kötődtek szorosan Kőszeghez, mégis nyomot hagytak a városban - például Liszt Ferenc, akinek bálházbeli koncertjéről plasztikus képet kaphatunk az egyik tanulmányból; vagy Ferenc József császár, aki több alkalommal is járt a városban - igaz, mindannyiszor csak rövid ideig tartózkodott itt. Ennek ellenére már 1843-ban, amikor még főhercegként érkezett a városba, egy helybeli munkás játékosan pisztolyt formázott az ujjából, amitől a fiatal fiú megijedt. Ez az eset ugyan nem volt valódi merényletkísérlet, mégis vizsgálat követte, emiatt a látogatás emlékezetes maradt. Ötven évvel később pedig ugyancsak Ferenc József volt az, aki egy nagyszabású hadművelettel beemelte Kőszeget a nemzetközi politikába. A Különcök című harmadik rész olyan személyekről szól, akik a saját korukban valamilyen formában kilógtak a „normális” kőszegi társadalomból. Ilyen például Tatay Sándor író harmincas évekbeli „grafológus-műhelye”: az ő története éppen groteszksége miatt annyira izgalmas. A későbbi híres író, akkor még csak huszonhárom esztendős fiatalember hosszas világcsavargást követően Kőszegen nyitotta meg különleges műhelyét. Ezt azzal hirdette, hogy ő egy Abu Gadhi nevű „világhíres keleti mester” tanítványa, aki kimondhatatlan nevű tanítóján kívül egyetlenként alkalmaz valamilyen trükkös személyiségfejtő módszert. Tatay nem volt kőszegi, az itt töltött idő csupán egy olyan epizód kalandos és gazdag élettörténetében, amelyre ő maga is érdekes ifjúkori kalandként emlékezett vissza. Persze egy ilyen történet esetén felmerül a kérdés, hogy
