Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
284 Recenziók tett az országos szintre; 5. a győzelemre a legnagyobb esélye azoknak volt, akik tagjai voltak mind az országos, mind a fővárosi politikai elitnek - és persze az se rontotta az esélyeiket, ha történetesen kormánypárti színekben indultak. (120. p.) A negyedik fejezet A választások eseményei címet kapta. A monográfia legterjedelmesebb fejezetében Gerhard hangsúlyozza, hogy a választási kampányok feldolgozása során hatott rá a történetírás „térbeli fordulata” {spatial turn). Ezért ő a városi teret mint a társadalmi gyakorlat által alakított történelmi tényezőt veszi számba, a térhasználatot is vizsgálat tárgyává teszi, vagyis arra is keresi a választ, hogy kik és milyen módon tudták alakítani a választók térhasználatát. Gerhard ismerteti a kampányok főbb eseményeit és helyszíneit a választások kiírásától kezdve, a jelöltállításon és a „programok” meghirdetésén keresztül a szavazások lefolyásáig.6 Az utolsó alfejezet a választások „szervezőit”, a weberi értelemben vett honoráciorokat vizsgálja, akik közé a központi választmányi tagokat, a szavazatszedő bizottságok tagjait, a helyi párt vezetőségét, a jelöltajánló választókat és a jelöltek bizalmi férfiait sorolja. Gerhard Horváth J. András eredményeivel összhangban megállapítja, hogy a honoráciorok „nem az országos pártstruktúra, hanem szűkebb városrészi érdekek mentén tevékenykedtek.” Itt gyakorlatilag a lokális és az országos szint közötti összefüggésekről van szó, és ez az a terület, amelynek további kutatása a várostörténet, a várospolitika és a városi társadalom kutatása szempontjából is leginkább gyümölcsöző lenne. Gerhard a további elemzés lehetőségeként említi a honorácior réteg prozopográfiai vizsgálatát és a kapcsolathálók feltérképezését (326. p.), de a magam részéről a törvényhatósági politikát uraló úgynevezett városi klikkekről és azok vezetőiről, mint Radocza János, Ehrlich G. Gusztáv vagy Tenczer Pál is szívesen olvastam volna még. Az ötödik fejezet - Választói csoportok - alkotja a monográfia gerincét, itt kerül sor a névjegyzékekből és a szavazási listákból összeállított 17 185 rekordból álló adatbázis elemzésére. Gerhard a választópolgárokat foglalkozási kategóriákba sorolta, melyek kialakításához Horváth J. András és Koroknai Ákos tanulmányait vette alapul. Törekedett arra, hogy ezek a kategóriák úgy legyenek kialakítva, hogy figyelembe vegyék a korabeli társadalom rang és presztízs-, tevékenységszerkezet- és jövedelmi viszonyok szerinti eloszlását. Ebben a fejezetben többek között sor kerül a részvételi hajlandóság elemzésére, melynek tanulságaként megerősíti Horváth J. András azon állítását, hogy a legmagasabb státusú választók voltak a legkevésbé aktívak (241. p.). A részvételi hajlandóság elemzése után kerül sor az egyes pártokra, illetve jelöltekre leadott szavazatok elemzésére a kialakított foglalkozási kategóriák alapján, ami a IX. választókerületben kiegészült a választók lakóövezeti besorolásával is. 6 A 155. oldalon lévő 13. kép a képaláírás szerint a terézvárosi szavazás színhelyéül szolgáló iskolaépületet ábrázolja, valójában viszont a Nagymező utcai, Feszi Frigyes által tervezett és 1873-74-ben épült polgári fiúiskolát, míg a szavazás a korabeli sajtó és helyszínrajz (12. kép) szerint a szomszédos épületben, a terézvárosi községi népiskolában volt, mely akkor és ma is álló épületét 1868-1869-ben kapta. Komárik 1993. 91. p, Országh 1885. 112. p, Körösi 1875. 10-13. p, A Hon, 1878. augusztus 4, Pesti Hírlap, 1884. június 14.
