Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Műhely - Mátay Mónika: Beszélő Házak Kőszegen. A módszerről
Mátay Mónika: Beszélő Házak Kőszegen 229 eleme. Az evangélikus kisebbség, bár agresszív támadások érték, sikerrel vált a városi történelem integráns részévé. A mai Jurisics tér és a belváros néhány utcájának épületei olyan építészeti kincset jelentenek, amelyhez hasonló egyetlen más magyar városban sem található. Éveket töltött Kőszegen, végül itt halt meg Festetics Imre, a genetika egyik legfontosabb magyar előfutára, de hosszú névsort idézhetünk fel, amelyen Jurisics Miklós, Faludi Ferenc, Széchy Mária, Sigray Jakab, Ottlik Géza, Kristóf Ágota, Kiss János, Linksz Izsák és Arthur is szerepelnek. A Beszélő Házak projekt egyik fontos célja, hogy a kőszegiek, az egykor Kőszegen hosszabb-rövidebb időt töltött, ismert művészek, tudósok vagy kevésbé ismert személyek társadalmi, vallási, gazdasági, esetleg politikai hálózatait feltárja és elemezze. Az egyének hálózatai Kőszeg mint városi közösség pozícióját is befolyásolják. A várostörténeti hálózatkutatások azt mutatják, hogy az egyes városok helyzete az idők során radikálisan megváltozhat, bizonyos települések növekednek és fejlődnek, míg mások elszigetelődnek, sorvadnak. Különféle tényezők játszanak szerepet ezekben a változásokban, természeti katasztrófák, háborúk, gazdasági válságok vagy éppen prosperitás, funkcióváltások, a közlekedés átszervezése. Ami az egyik város számára előny, a másiknak kárára lehet. Az egyes városlakó a környezet kínálta komplex feltételrendszerben manőverezve építi fel az életét vagy szenvedi el a sorsát, mindenesetre a körülményekhez igazodva, azokra reagálva kell fontos döntéseket hoznia. Bennünket az eddigi kutatás során elsősorban az egyén, a cselekvő, választó egyén érdekelt. Milyen döntést hozott vagy hoztak a szülei, családtagjai a házasságáról, szakmájáról, arról, hol telepedjen le, milyen ingatlant vásároljon, milyen üzleti vállalkozásba kezdjen, milyen kapcsolatokat építsen ki? Mikroszkóp és világtérkép Michelangelo Antonioni Nagyítás (1966) című filmjének kulcsjelenete a sötétszobában zajlik, amikor Thomas, a sikeres ám kiábrándult divatfotós elkezdi felnagyítani a parkban szórakozásból rögzített filmkockák egyikét.4 Megdöbbenve figyeli az élesedő képen kirajzolódó pisztolyt és a bokor aljában heverő holttestet. Ráébred, hogy valójában egy gyilkosság szemtanúja és öntudatlan megörökítője volt. A film a mikrotörténészek kedvelt hivatkozása, ahogyan a fényképésznek a fényképezőgép, a történésznek a források újraolvasása bizto4 A Nagyítást természetesen nem csak a mikrotörténészek fedezték fel, ikonikus alkotás. Antonioni 1967-ben a cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma díjat nyert. A film alapötletét Julio Cortázar Las babas del diablo című (1959) novellájából merítette.
