Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Műhely - Mátay Mónika: Beszélő Házak Kőszegen. A módszerről
228 Műhely hogyan használták az épületet, mennyi időt töltöttek ott és mivel, továbbá az is, milyen kapcsolatban álltak egymással a lakók. Az egykor készült kataszteri térképek, tulajdonoslisták, az épületek alapítására vonatkozó iratok, adóívek, vagyonösszeírások, népszámlálások, lakásívek, hagyatéki leltárak, végrendeletek, családi iratok - csak, hogy a legfontosabbakat említsem a felhasználható dokumentumokból - lehetővé teszik az ott lakók életútjának olykor töredékes, máskor pontosabb és részletesebb megismerését. Ennek eredményeként elkészülhet egy új értelemben vett mentális térkép. Olyan kulturális örökséget, zenei, irodalmi, művészeti, építészeti hagyományt, kollektív életutakat feltáró, interdiszciplináris kutatást végzünk, amely prototípusként mintát jelenthet más városoknak is. Az életutak feltárásakor arra törekszünk, hogy az egyén cselekedetei, döntései érzékelhetőek legyenek, és élettörténetét kontextusba helyezzük. Amint az életrajzok szerzői általában, mi is interdiszciplináris megközelítést alkalmazunk, felhasználjuk az új kultúrtörténet, a történeti antropológia, a szociológia és a városszociológia módszertani újításait. Vállalkozásunk beágyazható európai és globális folyamatokba, hiszen a személyes sorsok alapos feltárásával ugyan a helyi identitás formálódását elemezzük, ám az általános kérdésekre is keressük a választ: hogyan illeszkednek az általunk feldolgozott élettörténetek a vallási identitás, a felvilágosodás, a nemzettudat, a világháborúk, illetve a diktatúrák narratíváiba. A 21. század fordulóján a városszociológusok mega és globális városokról beszélnek, amely alatt hatalmas népességű, különleges gazdasági vagy politikai hatalommal, befolyással rendelkező településeket értenek. Kőszeg természetesen nem tartozik ebbe a csoportba, múltjának köszönhetően mégis kivételes kulturális értékek hordozója, történelme során többször volt képes innovatív módszerek alkalmazására fennmaradása és fejlődése érdekében. Alkalmas tehát arra, hogy kimunkálja a maga jellegzetes imázsát, és elfoglalja az őt megillető helyet a magyarországi kollektív emlékezetben. Kőszeg történetén kiválóan alkalmazható a Pierre Nora által az 1970-es években bevezetett emlékezethely fogalma.3 Olyan események kötődnek a városhoz, amelyek kapcsán a negatív múltmítoszok felcserélhetőek optimistábbakkal. Kőszeg elsősorban az 1532-es dicsőséges ostrom emlékezetével illeszkedik a lieux de mémoire paradigmába, ezzel került rá a 16. században Európa mentális térképére, már ebben a korai időben keresztény védőbástyaként emlegették. A helyi zsidó és lutheránus hagyományok szintén meghatározóak. A középkorra visszanyúló zsidó múlt, amely a 18. és különösen a 19. században folytatódott a város sikeres fejlesztésében, szintén az örökségtörténet kiemelt 3 Ld. Nora 1989. (Magyarul: Nora 1999.)
