Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Kiss Dávid: Ünnep a falanszterben. 1957. május 1. előzményei
Kiss Dávid: Ünnep a falanszterben 193 tettük ezt a szövetséget és megtartjuk szociáldemokrata hűséggel és becsületességgel!”23 A beszédek elhangzását követően kiadtak egy „határozatot” is, amely kiemelte a Szovjetunió iránti hálát, nemzetközi üdvözletei a munkásságnak, az új birtokosoknak eszközök juttatását, a romeltakarítás és az újjáépítés szükségességét, továbbá kimondta: „Budapest munkásága [...] soha többé nem tűri, hogy Magyarország idegen érdekek uszályába kerüljön.” Az eseményt a Szabad Nép a következőképpen értékelte: „Seregszemle volt május elseje: a magyar munkásosztály és a fiatal magyar demokrácia diadalmas seregszemléje. [...] a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőinek kézfogása nemcsak szimbólum volt, hanem azt is jelenti, hogy a két munkáspárt elszánta magát arra, hogy a nemzet minden döntő kérdésében vállvetve harcol és nem engedi meg, hogy bárki is éket verjen összefogásuk közé.”24 Látható, hogy a lehetőségekhez képest igen grandiózus ünneplést szerveztek, bár Európában még folyt a háború, és Magyarország területét is csak néhány héttel korábban hagyta el a front. Az is érdekes, hogy 1938. május 1-jei számában a Népszava a náci Németországot joggal kárhoztatta azért, hogy ugyan megünnepelték a munka ünnepét, de abból „cirkuszt” csináltak. Mindehhez az elbutított néptömegek asszisztáltak, velük szemben a lap a magyar MSZDP-tagok öntudatosságát hangsúlyozta.25 A fentiekből látható, hogy az SZDP egy részének öntudatossága köddé vált a második világégést követően, a párt tagságának jelentős része már 1945-től asszisztált egy újabb „cirkuszhoz” és az MKP-val történő összefogáshoz, hasonlóan, mint 1919-ben. A rendezvény koreográfiája bizonyos elemeiben is 19-re emlékeztetett, lényeges volt a millenniumi emlékmű eltakarása is. A korábbi nemes szociáldemokrata célok kezdtek elmosódni. Az ünnepség vélt sikerén felbuzdulva Rákosi - mint később kiderült - tévesen úgy értékelte a helyzetet, hogy az emberek „Az ő hívó szavukra” mentek el ünnepelni, és az SZDP-nél jelentősebb befolyásuk van, ebből adódóan a budapesti törvényhatósági választások mielőbbi megtartását javasolta. A következőképpen fogalmazott: „Annyira siker ez a kommunista pártnak, hogy felmerült a kérdés, hogy nem volna-e okos megtartani Budapesti, a városi választáso23 Losonczy Géza: Félmilliós tömeg tüntetett a demokrácia és a munkásegység mellett a szabad május elsején. Szabad Nép, 1945. május 3. 1. p. 24 Uo. 25 Hitvalló május. Népszava, 1938. május 1. 1. p.
