Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Fazekas Zsuzsanna: A szocialista ünnepi tér kialakítása az 1950-es évekbeli Budapesten
178 Tanulmányok követnünk.”24 Pongrácz hozzáteszi, a cél az, hogy 1952-ben már az új téren vonulhassanak május 1-jén a dolgozók. A munkálatok viszont már a kezdetekkor elcsúsztak. A Nagybudapesti Pártbizottságban már 1951 augusztusában arról volt szó, hogy az építkezést nem lehet a tervezett időre befejezni, mert az elhúzódó bontási munkálatok, valamint az anyag- és emberhiány miatt nem lehetett időben hozzákezdeni: „Egy kompresszort sem tudunk kapni, hogy a bontást gyorsan el tudjuk végezni. A beton építésében is dönteni kell. Az útépítő vállalatok nem is adnak erre nekünk választ, mert nem tudják, hogy melyik fontosabb útépítkezést állítsák le”.25 A városi vállalatoknak nem volt tapasztalata ilyen nagyarányú építkezésekkel, ráadásul az építési idény is a vége felé közeledett, télen pedig képtelenség lett volna kivitelezni a munkát. A Fővárosi Tanács közlése szerint csak a Rottenbiller és a Damjanich utca felbontásával tudtak volna elég kockakövet összeszedni a 115 ezer négyzetméternyi területre,26 a Pártbizottság feljegyzése szerint pedig még a tervezési alapelveket sem tisztázták; csak akkor lehetett volna 1952. május 1-jére felvonulásra alkalmas állapotba hozni a teret, ha még október elején elkezdik a munkát legalább 600 munkással, megérkezik időre a szükséges építőanyag, és nem jön közbe különösen kedvezőtlen téli idő. Még az is felmerült, hogy a munkák olyannyira elhúzódnak, hogy következő év május 1-jén a Hősök terén sem lehet majd megtartani a felvonulást, ezért a Pártbizottság végül felvetette, hogy 1952. május 1-ig ne is kezdjenek nagyobb építkezésbe, és tolják ki a határidőt egy évvel.27 Az Országos Tervhivatal ugyanerre az álláspontra helyezkedett, mondván, hogy még fontos hadügyi építkezéseket is le kellene állítani ahhoz, hogy időre befejezzék a teret,28 arról nem is beszélve, hogy 1951 őszén még számtalan nyitott kérdés volt a tér kialakítását illetően. Mindezen problémák ellenére a szobrot végül sikerült december 16-án, Sztálin születésnapja előtt egy héttel felavatni. 24 BFL XXIII.102.a.l Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyve, 1951. július 20. 25 BFL XXXV.95.a 40. ő. e. MDP Nagybudapesti Pártbizottság ülése, 1951. augusztus 21. 26 Uo. A Dózsa György-uti felvonulási tér villamos-közlekedésének javaslata. Fővárosi Tanács, 1951. augusztus 15. 27 Uo. Emlékeztető a Dózsa György-uti felvonulási térkiépítéséről, 1951. augusztus 21. 28 Uo. Előterjesztés a Sztálin szobor, valamint a Dózsa György úti felvonulási tér és útvonal beruházásairól. Országos Tervhivatal, 1951. szeptember 29.
