Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Fazekas Zsuzsanna: A szocialista ünnepi tér kialakítása az 1950-es évekbeli Budapesten
FAZEKAS ZSUZSANNA A SZOCIALISTA ÜNNEPI TÉR KIALAKÍTÁSA AZ 1950-ES ÉVEKBELI BUDAPESTEN A II. világháború utáni Magyarországon a kiépülő új hatalmi berendezkedésben a gazdasági és politikai intézkedések mellett létfontosságú szerepet kapott a propaganda és az agitáció, az egyes állampolgárok „megtérítése” is; a rendszer azt kívánta elérni, hogy az állampolgárok fogadják el a fokozatosan hivatalossá váló ideológia szerint alakuló új világot. Ezt szolgálta többek között a sajátos rítusok, a szocialista ünnepek bevezetése, valamint a mindennapi, illetve az új kultuszokhoz kapcsolódó terek átalakítása is. Az új hatalmi berendezkedés különböző módszerekkel próbálta megszállni a városi teret. Ez egyszerre jelentett szimbolikus és valós térfoglalást is. A városi tér átalakításának a célja az volt, hogy Budapestből szocialista várost alakítsanak ki, amely kiszolgálja az új rendszer speciális igényeit. Tanulmányomban Budapest városi tereinek és a szocialista rendszer speciális térbeli igényeinek interakcióját kívánom vizsgálni a Sztálin tér példáján keresztül. Az új magyar ünnepek megtervezéséhez és az ezeket kiszolgáló terek kialakításához mind a szovjet, mind a korábbi magyar munkásmozgalmi ünnepek mintaként szolgáltak. A szovjet típusú ünnepségek egyik legfontosabb ismérve a tömeges részvétel, amely már az 1917-es forradalomnak is fontos jellemzője volt. Az ünnepek szervezői ezután is a tömeges utcai jelenlétet akarták reprodukálni, hogy így erősítsék a hatalom legitimációját.1 A tömeges jelenlétet a kezdeti időkben nagygyűléseken valósították meg, ahol a szónok a tömeg közepén helyezkedett el egy emelvényen. Az 1930-as években azonban a Szovjetunióban változás következett be a koreográfiában; akkortól kezdve a felvonulások váltak a társadalom egységének, a tömegek lojalitásának, illetve a hatalom reprezentációinak legfőbb kifejezőivé.2 A szovjet típusú felvonulásokon a résztvevők nem egyszerűen lineárisan végigvonulnak egy útvonalon, hanem a rendezvényeknek van egy központja is, általában egy tribün, amely előtt kell elvonulni. A felvonulás célja a láttatás, a felvonulók helyett pedig a néző, vagyis a tömeg fölé emelt vezető lesz az ünnepség központi alakja.3 A résztvevők nem azért vonulnak, hogy eljussanak valahova, hanem valójában 1 Rolf 2013. 28-29. p. 2 Rolf 2013. 84-89. p. 3 Von Geldern 1993. 194. p. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiv. 2019. 171-186. p.
