Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Fazekas Zsuzsanna: A szocialista ünnepi tér kialakítása az 1950-es évekbeli Budapesten
172 Tanulmányok szemlére sorakoznak fel, hogy megmutassák tömegességüket, és ezáltal erőt demonstráljanak; részeivé válnak egy előre megkoreografált látványosságnak, amelyet a hatalom képviselői megtekintenek. A tömegfelvonulások amellett, hogy civil résztvevőket vonultatnak fel, és elvileg reprezentálják a társadalom minden - a hatalom által elismert - csoportját, valójában a katonai szemlék jellegzetességeit viselik magukon: az egyének éppúgy sorokba és oszlopokba rendeződve, előre meghatározott rend szerint menetelnek, mint a katonák. Nem véletlen, hogy a katonai díszszemlék szintén a szovjet típusú rendszerek rendszeres ünnepi eseményei voltak, miközben a tömegfelvonulások alapvető rituálékká nőtték ki magukat. Az utóbbiak reprezentálták a társadalmat, kifejezték és láthatóvá tették a hatalmi viszonyokat a tribünön állók és a felvonulók megkülönböztetésével, és lehetőséget teremtettek a hatalom és a nép érintőleges találkozására is. Az ünnepségek ezen formája viszont speciális szükségletet támasztott, ugyanis különleges tereket igényelt. Ennek archetípusává maga a moszkvai Vörös tér vált. A Vörös tér mint minta A Vörös tér a 15-16. században elnyert formájával egyszerre jelentette az államhatalom és az egyház szimbolikus központját. A bolsevikok számára szintén ez a szimbolikus és reprezentatív tér szolgált a város központjául. 1918 novemberében, a forradalom első évfordulójának megünneplésekor felmerült egy új városközpont, egy „vörös város” kiépítésének ötlete, és megfogalmazódott az a lehetőség is, hogy az ünnepségeknek a Színház tér adjon helyet, valamint hogy a külvárosokban, a munkásnegyedekben tartsák az évfordulós rendezvényeket. A végső választás azonban mégis a Vörös térre esett. 1919. május 1-jén is ide vonultak a résztvevők; a téren Lenin mondott beszédet. A moszkvai felvonulások végül 1920-ban, az Intemacionálé kongresszusa alkalmával nyerték el végső formájukat, amikor először állítottak fel tribünt a Kreml falánál, kijelölve a hatalom szimbolikus és politikai központját.4 A felvonulások szimbolikusan megtisztították és birtokba is vették a Vörös teret. 1924-ben, Lenin mauzóleumának felállításakor pedig egy olyan, a párt és a kommunizmus eszmerendszerének egésze szempontjából létfontosságú szimbolikus épület kapott itt helyet, amely a kommunizmus szent helyévé avatta a teret és egész Moszkvát. Ezután a párt vezetői számára a május 1-jei és a november 7-i felvonulások alkalmával a mauzóleum mellvédje szolgált tribünként. 4 Von Geldern 1993. 197-199. p.
