Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
Ignácz Károly: A köztér mint politikai csatatér 165 (ld. 5. kép), a másik egy vöröskalapácsos embert ábrázolt, „Harc a fasizmus ellen a szocializmusért!” jelszóval.61 Összességében tehát úgy tűnik, hogy az esetek többségében tudatos jogsértés történt, annak ellenére, hogy az elkövetők közül többen pont azzal védekeztek, hogy nem ismerték a tiltó szabályt. Volt, aki ezt azzal egészítette ki, hogy látott szélsőjobboldali aktivistákat is röplapot szórni, ezért gondolta, hogy szabad. Mások vagy beismerték a tettüket, vagy arról próbálták meggyőzni - egy kivétellel sikertelenül - a bíróságot, hogy bár ott voltak a helyszínen, de ők maguk nem vettek részt a röplapozásban. Ettől függetlenül az ítéletek minden esetben hasonlók voltak, a vádlottakat 20-50 pengő pénzbüntetésre ítélték. Két ügyben az egyértelmű megítélés ellenére mégis megszüntették az eljárást, miután a tárgyalás, illetve fellebbezés elhúzódott, és az 1940. február 28-án kihirdetett kormányzói amnesztia az ilyen politikai bűncselekményekre is vonatkozott.62 A hiányos forrásokból nem tudhatjuk, hogy 1939-ben a plakátolás és röplapozás szigorú szabályainak megszegése, illetve az ilyen ügyek felderítése milyen arányú volt a korábbi választásokhoz képest. Az akkori, különleges helyzet azonban magyarázatul szolgálhat ahhoz, hogy a szociáldemokraták miért döntöttek a tiltott utcai kampányolás mellett. Az előrehozott választások gyors kiírása ugyanis felkészületlenül érte őket, legalábbis erre utal, hogy csak május 3-án, a „szabad időszak” utolsó előtti napján jelent meg a Népszóvában felhívás, hogy a fővárosi és környéki pártszervezetek sürgősen jelenjenek meg a titkárságon a röplapokért, és csak a május 5-i szám adott hírt arról, hogy kikerültek az első (és egyben utolsó) jelszavas szociáldemokrata plakátok a fővárosban. A bűnügyek nyomozati anyagából az is kiderül, hogy jelentős számú kinyomtatott választási anyagot nem sikerült időben kiragasztaniuk. A főváros ugyanakkor tele volt az előre felkészült kormánypárt (MÉP) plakátjaival, amihez a szociáldemokraták szerint az eltérő anyagi lehetőségek mellett az egyenlőtlen feltételek is hozzájárultak. „Más pártokat a hatósági hirdető vállalat előre figyelmeztet, hogy a házfalakra nem szabad ragasztani - a választások kiírása előtt. Ez a hirdetési szabályrendeletbe ütközik. De ha kiírták a választásokat, akkor meg már nem szabad plakátokat kiadni és ragasztatni! Hogy lehet mégis, hogy a MÉP plakátjaival tele van az ország?”63 Később a Népszava pedig arról számolt be, hogy a kormánypárt, de a szélsőjobboldali pártok is a tilalmat megszegve szabálytalan plakátokat és röplapokat terjesztenek. 61 6085. és 6107. ügy. Utóbbi röplap kézinyomóval készült, amelyet a nyomozás során megtaláltak a ferencvárosi ifjúmunkás párthelyiségben. 62 6242. és 6345. ügy. 63 Hatalmi elfogultság. Népszava, 1939. május 4.
