Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
166 Tanulmányok PLAKÁTVAKARÁS 6. kép. Plakátvakarás. Pesti Napló, 1939. május 23. Az 1939-es falragaszok, legyenek szabályosak vagy nem, csak rövid ideig voltak láthatók a budapesti utcán. A korszak utolsó parlamenti választásán ugyanis a május 21-én kezdődő néma hét a plakátokra is vonatkozott, amikor nemcsak az újak kiragasztása volt tilos, de a régieket is eltávolították, azaz a házak levetették „azt a színes-tarka alkalmi papíröltözetet, amelyet a választási harc alkalmából öltöttek magukra”.64 Ennek mikéntjét így örökítette meg a Népszava: „egész [a választás előtti] vasárnapig buzgón ragasztottak. Vasárnap éjszaka azután megjelentek a házfelügyelők, segédházfelügyelők és egyéb vakarási segédosztagok, vízzel, kefével, késsel, seprűvel fölszerelve és elkezdtek kaparni. Amit a ragasztók egy hét alatt fölragasztottak, azt ők egyetlen éjszaka lekaparták, még káromkodtak is hozzá.”65 Összegzés Az I. világháború után a választási rendszer teljesen átalakult Budapesten: a dualizmus kori szűk körű választójog tömegessé vált, a nyílt szavazást titkos váltotta és 1920 nyarától az egyéni jelöltek helyett pártlistákra lehetett szavazni. Mindez önmagában megváltoztatta volna a választási kampányok jellegét, de az új jogszabályok is az átalakulást segítették. így megszűnt a választások korábbi „karneváli” jellege, és maguk a szavazási napok nyugodtabbá, csöndesebbé váltak. Ugyanakkor ez nem jelentette az egész kampány békésebbé válását: a szélsőjobboldali csoportok nyilvános (utcai) és félnyilvános helyeken 64 Néma hét - nagy plakátsikálás. Népszava, 1939. május 21. 65 H. L.: Kaparj, kurta. Népszava, 1939. május 23.
